Nem is tudom, hogy miért nem írtam eddig a Belga étteremről, annyira adta volna magát. Jó pár évvel ezelőtt, mikor a kézműves sörök divatja még gondolatok szintjén sem létezett, nehezen lehetett a kommersz pils/lager vonalon kívüli söröket árusító helyeket találni. Ezek közül, talán a legjobb volt a Pater Marcus.
Pater Marcus Belga Apátsági étterem – Vissza a kezdetekhez részletei…
Ha már a múlt héten belekezdtünk, ne álljunk meg egy lépésnél a tipikus utcai kaják, első osztályú változatainak felfedezésében. A napokban, a laza szalonspicc és a csontrészegség közötti keskeny határmezsgyén egyensúlyozva kavarodtam, vagy inkább estem be a Pizza Me Deák téri üzletébe. 🙂
Számomra a hamburger mindig szükséges rossznak számított. Gyerekkoromban a csibefasírtos, csalamádés verziók, később a City grill, majd a McDonald’s irányvonal sem tudott különösebb rajongást kiváltani belőlem. Viszont néha, ha nem volt időm másra, el-elfogyasztottam egyet-egyet. De ez néhány évvel ezelőtt megváltozott. Akkor tértem be ugyanis először egy Black Cab nevezetű burgerezőbe.
Lehet hamburgert kapni egy taxiban? – A Black Cab-ben igen! részletei…
A Kukuc még ha hibernálta is magát egy időre, egy jó ajánlatnak nem tudott ellenállni. Így esett, hogy a nagy alvás közben mégiscsak megéhezett kissé, és az Étterem Hét keretében ellátogatott az Eiffel Bistro and bar-ba, hogy ismét megérezze a gasztronómia iránti rajongás tüzének felcsapó lángjait. Lássuk hát, hogy sikerült-e a Bajcsy Zsilinszky úton található étteremnek észhez térítenie lustálkodó barátunkat.
Régen terveztem már, hogy ellátogatok a Bock Bisztróba, de valahogy sosem sikerült. Így kapóra jött, hogy a munkahelyem oda szervezett nekünk egy búcsúvacsorát. Bár sokkal jobb lett volna ha magam választhatom meg a menüt, de annak is lett volna metszete az előre leegyeztetett fogásokkal.
Megérkezésünkkor /természetesen elsőként érkeztünk/ levezettek minket az alagsori vendégtérbe, ami nagyon kellemesen volt berendezve. A felső szint méreteit látva szinte csodálkoztam, hogy még egy alsó szintre is szükség van. Mire helyet foglaltunk, rögtön itallal kínáltak minket, ami nem más volt mint egy Chapel Hill Chardonnay habzóbor. Őszintén szólva nem igazán szeretem a az ilyesmit, de ez igazán finom volt. A várakozást egy kevés mangalicazsíros kenyér tette emlékezetessé.
Ahol nehezen lőhetsz bakot – Vacsora a Bock Bisztróban részletei…
Egy ismerősöm javaslatára látogattam el először a Budafoki úton megbúvó Gold Bisztróba. Kissé nehezen találtam oda, hisz a Gold Fitness edzőterem forgókapui mellett, szinte beszökve juthatunk be erre a rejtett gasztronómiai oázisra. Elég népszerű hely hétköznapokon, mert több irodaház is van a környéken, ahonnan az éhes irodisták nap mint nap kirajzanak a jó falatok reményében.
A helyszín kicsit eklektikus. Kör alakú boxok, önálló asztalok és egy minimum 8 személyes pult bárszékekkel alkotják a berendezés nagy részét. A megkóstolt fogások azonban elfeledtettek velem minden egyebet. Azóta számtalan alkalommal látogattam már el hozzájuk és sosem távoztam elégedetlenül. Persze volt olyan étel, ami nem teljes mértékben egyezett meg az én ízlésvilágommal, de ez ilyen variációs mennyiség mellett természetes. A chef kísérletezik az ízekkel, a tálalással, így minden héten változatos menüsor várja a látogatókat. A három fogásos menüsor 1780 Ft-ba kerül, és fontos, hogy mindhárom kategóriában 4-5 választási lehetőségünk van. Azaz megfizethető, igényes bisztróebéd. A minap ismét betértem hozzájuk és a következőket volt szerencsém megkóstolni: (A fényképek telefonnal készültek, félhomályban, ezúton is sorry a minőségért.) Ha arany, hát fénylik – A Gold Bisztró részletei…
A héten felmerült bennünk az igény, hogy a szombati ebédet valahol házon kívül kellene elkölteni. Új helyre nem vállalkoztunk, valami olyat kerestünk, ami bevált, elérhető, megfizethető és legfőképpen finom. Eszünkbe ötlött, hogy pontosan 1 hónapja jártunk az akkor még frissen nyílt Zeller Bistro-ban, ezért úgy határoztunk, megszemléljük mi változott.
A pincér fiú és a tulajdonos lány már ismerősként üdvözölt minket, ami meg kell mondjam, hízelgő. A múltkori asztalunkat választottuk, és azonnal szemügyre vettük az aktuális étlapon felüli ajánlatot a táblán, ez ugyanis az előző alkalommal még nem volt. Ezután a berendezés változásait tanulmányoztuk: került egy meglehetősen mutatós, hatalmas sonka a sarokba, illetve néhány fénykép a falakra.
Kikértük a kancsó vizünket, amit ezúttal naranccsal ízesítettek a megszokott citrom helyett, majd ételeket is választottunk (természetesen a múltkori menüsorunktól eltérőeket). Pupák medvehagyma krémlevest, vörösboros borjúragut rozmaringos polentával, és csupa csoki torta néven futó süteményt kért. Én a bruschetta trio, a füstölt pisztráng és a múltkori nagy kedvenc, a répatorta mellett döntöttem.
A KUKUC nem felejt – Visszatértünk a Zeller bistro-ba részletei…
Ma van a Föld napja, és egyben húsmentes hétfő, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire negatív hatással van a mértéktelen húsfogyasztás és állattenyésztés a bolygó állapotára, kiemelten az üvegházhatásra. A Föld népessége megállíthatatlanul növekszik, ám a mezőgazdasági termelésre felhasználható területek és az ivóvízkészlet rohamosan csökken, ami láthatóan tarthatatlan állapot. Évtizedeken belül a marha, sőt akár a csirkehús is megfizethetetlen luxuscikké válhat. Mi a megoldás? Legyen mindenki vegán? Az se sokkal jobb. Inkább vegyünk példát a távolabbi kontinensek népeitől, akik ősidők óta természetesnek veszik a rovarfogyasztást, velünk, európaiakkal szemben.
Az Európai Bizottság is évek óta kutatja a témakört, vizsgálják a rovarfogyasztásban rejlő lehetőségeket, és egyelőre úgy tűnik pozitív végeredménnyel. Az ehető rovarok tápanyagtartalma kielégítő, tenyésztésük pedig sokkal költséghatékonyabb és kevésbé környezetszennyező.
Mindenek előtt ajánlom ezt a videót, elég nyomós érveket hallhatunk, és mindent összefoglal, amit érdemes a témával kapcsolatban tudni: http://www.ted.com/talks/marcel_dicke_why_not_eat_insects.html
Én úgy gondolom jogos és alkalmazandó kezdeményezés. Nyilván az átlagember számára először érdemes lenne feldolgozott formában, akár fasírtban, pástétomban, kolbász szerű felvágottban prezentálni, talán hamarabb megkóstolják. Ha belegondolunk, nálunk a Kárpát-medencében a tengeri herkentyűk fogyasztása se olyan régóta épült be a köztudatba, most mégis nagyon népszerű, trendnek is mondható.
Amúgy is tombol a gasztroforradalom, mindenki egészséges akar lenni, és egzotikus, vagy éppen ínyenc fogásokhoz jutni, ebbe a képbe tökéletesen beleillenek a rovarok is. Eddig bárki aki kóstolta minimum semlegesen nyilatkozott az ízélményről, de legtöbbször pozitív véleményeket hallhatunk, csak az első elhatározás nehézkes. Szerintem ha kicsit dolgoznak a marketing hátterén a dolognak, kihangsúlyozzák, hogy milyen zsírszegény, fehérjedús táplálékról maradtunk le eddig, lesz egy szűk réteg aki rákap, az meg már elég egy divathullám elindításához is.
Mi biztosan kipróbáljuk a szöcskeburgert, és izgatottan várjuk, hogy mondjuk a balatonszemesi Kistücsök étterem elnevezése új értelmet nyerjen, és az étlapon olvashassuk a Kistücsök rilette-et, vagy hangyás gubát. 😀
Kellemes Föld napját és húsmentes hétfőt mindenkinek!
Abban a szerencsében volt részünk, hogy a nyitás hetében, elsők között látogathattunk el a Zeller bistro-ba. Nagyon kíváncsian vártuk a szombatot, hogy megtudhassuk, sikerült-e a korábban ebben a helyiségben üzemelő Bistro 181 színvonalát megtartani. Persze az összehasonlítás sántít, hisz a méltán elhíresült elődbe már nem sikerült eljutnunk, annak megszűnése miatt, de mivel a csapat szinte ugyanazokból áll, nagy reményekkel vághattunk bele a kóstolásba. Lássuk hogyan sikerült az ebéd.
Zellertorta van? – Látogatásunk a Zeller bistro-ban részletei…
Amint azt facebook postunkban megígértük, ma ellátogattunk a Da Mario étterembe, ahol a szicíliai nap keretében négyféle tradicionális finomságot kóstolhattunk. Az már csak hab tortán, hogy a napi menü is ennek a legendás vidéknek az ízvilága szerint készült. Időhiány miatt sajnos az ebédet ki kellett hagynunk, de a cannoli-ból, a cassata siciliana-ból, a pasta di mandorla-ból (3 sütemény) és az arancini-ből (húsos raguval töltött rizsgombóc) természetesen zsákmányoltunk egy-egy példányt, hogy azokat otthon a kis kényelmes környezetünkben, nyugodtan ízlelgethessük. Minden adag 500 magyar forintba került, ami akárhogy is nézzük, ilyen ilyen minőségű ételek esetében igen barátinak számít.
Maga az étterem is erősen sugározza az olasz életérzést, berendezése barátságos, melegséget áraszt. A falra akasztott hatalmas sonkák és borosüvegek gyorsan meghozzák az ember étvágyát. Ha mindez nem lenne elég, a felszolgálók zöme is itáliai területről érkezett, ennek megfelelően mosolygós, kedves, beszédes. A legjobban azonban az üvegfallal leválasztott konyharész fogott meg, aminek köszönhetően a földszinten ülő, várakozó vendégek hosszasan szemlélhetik a tevékenykedő séfet (például pizzatészta készítése közben).
Giornata Siciliana – Szicíliai nap a Da Mario étteremben részletei…