Régen terveztem már, hogy ellátogatok a Bock Bisztróba, de valahogy sosem sikerült. Így kapóra jött, hogy a munkahelyem oda szervezett nekünk egy búcsúvacsorát. Bár sokkal jobb lett volna ha magam választhatom meg a menüt, de annak is lett volna metszete az előre leegyeztetett fogásokkal.
Megérkezésünkkor /természetesen elsőként érkeztünk/ levezettek minket az alagsori vendégtérbe, ami nagyon kellemesen volt berendezve. A felső szint méreteit látva szinte csodálkoztam, hogy még egy alsó szintre is szükség van. Mire helyet foglaltunk, rögtön itallal kínáltak minket, ami nem más volt mint egy Chapel Hill Chardonnay habzóbor. Őszintén szólva nem igazán szeretem a az ilyesmit, de ez igazán finom volt. A várakozást egy kevés mangalicazsíros kenyér tette emlékezetessé.
Hamarosan viszont megérkezett a társaság többi tagja is, így nekiláthattunk a vacsorának. Első fogásként nyári húslevest kaptunk, sok zöldséggel és gombóccal. A lé nagyon ízletes volt, zöldségek, húsgombócok és a nagy méretű grízgombóc pedig tökéletesen megfeleltek az elvárásaimnak. A grízgombóc kellemesen lágy állagú volt és enyhén vajas zamatú, amin Bíró Lajos séf konyháján egyáltalán nem csodálkozom! 🙂 A jó előétel persze szinte kívánja a jó bort is. Kaptunk is hamar egy 2012-es Mád Tokai Furmintot, amit kellemesen gyümölcsösnek és frissnek írt le a Sommelier de ez nekem nem igazán jött át. Először azt gondoltam, hogy egyszerűen csak túl hideg az ital, de egy pohárnyival megvártam míg melegszik egy kicsit, és semmivel sem lett jobb. Nem mondom, hogy rossz, de nekem túl „hígnak” és jellegtelennek tűnt. Biztos az én készülékemben van a hiba! 😀
A főétel jóval izgalmasabbnak hangzott, mint a leves. Az ugyanis Borjúnyak “Eszterházy” névre hallgatott amit egy csészényi házi tésztával tálaltak. Sejtésem nem is hagyott cserben. A sous-vide technológiával előkészített hús ízletes, szaftos és omlós volt, még azok is jóízűen falatozták, akik meghallva, hogy borjú, meg, hogy nyak, rögtön aggódni kezdtek, hogy éhen maradnak. A tészta pedig valóban házi készítésűnek tűnt mind az állaga, mind az íze alapján. Az kísérőként kapott 2011-es Bock Villányi Merlot már sokkal jobban megfogott, mint a korábbi fehér társa. Tökéletesen passzolt az ételhez. Valahol a főfogás közepén járhattunk, amikor maga Bíró Lajos is feltűnt mellettünk és bár nem kenyerem az ilyesmi, nem tudtam kihagyni, hogy ne készíttessek magunkról egy közös fotót. 🙂 Lajos ezután a társaságunk hölgy tagjait szórakoztatta egy ideig, nagy népszerűségre téve szert körükben.
A desszert is olyasmi volt, amit nagy valószínűséggel magam is megrendeltem volna: Feketeerdő torta pohárban. Voltak páran, akik finnyázták ezt az édességet, de szerintem remek volt. Alul csoki krém, rajta gyümölcs zselé, azon fagyi, megszórva a feketeerdő torta tésztájával, meg némi gyümölccsel, a tetején pedig tejszínhab díszelgett. Mellé 5 puttonyos Royal Tokaji Aszú-t kaptunk ami nagyon jól illett a desszertünkhöz.
A vacsora végén az étterem egy kis különlegességgel is kedveskedett nekünk, ami 3 féle, nem mindennapi fagylalt kóstolóját jelentette. Az első egy füstölt bacon-ös fagyi volt, ami igazából nem volt rossz, de igazából túl emlékezetes sem. A második ami dohány fagyi névre hallgatott, viszont egyenesen zseniálisra sikerült. A legfinomabb pipadohányok illatát és ízét lehetett érezni benne, minden kellemetlen felhang nélkül. A harmadik, a kolbászos fagyi viszont sajnos értékelhetetlen volt. Kissé avas kolbász ízével senki tetszését nem nyerte el. Ez meglátszott azon is, hogy gyakorlatilag az egész megmaradt, míg a másik kettőt rendesen fogyasztottuk.
Mindent egybevetve, kellemes környezet és kedves kiszolgálás jellemezte az éttermet. A menüt és az árakat megnézhetitek a http://bockbisztrobuda.hu/hu/etlap/ oldalon. Szerintem ugyan nem olcsó hely, de minden falatnál eszébe jut az embernek, hogy ilyet azért nem mindennap eszik.