Ismét sikerült összehoznunk egy szabad és nyugis vasárnap reggelt, ennek megfelelően kötelességtudóan folytattuk a budapesti reggelizőhelyek felderítését. Következő áldozatunk a Nagymező utcai Két Szerecsen lett, hiszen már sokan dicsérték, no meg a neve is megtetszett.
Érkezésünkkor máris meglepetésben volt részünk: ez volt az első hely, ami nyitás után 10 perccel már komoly forgalmat bonyolított le, és ez a tendencia reggelink befejeztéig folytatódott. Nyilván a kiváló elhelyezkedés is szerepet játszik ebben a népszerűségben, 80%-ban külföldi vendégeket láthattunk. Egyre kíváncsibbak lettünk mire ez a felhajtás.
Először is a berendezés. Semmi hivalkodó, az elnevezésnek megfelelő orientális jelleggel megbolondított elegáns, letisztult formák. Sajnos mivel elég szeles és hűvös délelőttünk volt, a teraszt nem tudtuk igénybe venni, de jó pont, hogy van. Így is leskelődős helyen, az egyik ablakban foglaltunk helyet, ahonnan az utca mellett a hatalmas bárpultra is kilátás nyílt.
Az étlap böngészésére nem fordítottunk túl sok időt, hiszen már türelmetlenül előző este, a honlapjukon kiválasztottuk mit fogunk enni. 🙂 Szegény felszolgálónak kicsit kikerekedett a szeme amikor kettőnknek kikértünk 3 féle reggelit plusz a kávékat, no de ha már lúd, legyen kövér. A menü: közös használatra egy ‘francia reggeli’, nekem egy rántotta mangalica kolbásszal és lilahagymával, Pupáknak pedig egy ‘angol reggeli’.
A nagy nyüzsgésnek és a frissen készülő ételeknek köszönhetően viszonylag sokáig várakoztunk, de legalább volt alkalmunk az ébredező utcát figyelni és nyugodtan ízlelgetni kávéinkat. Kiderült, hogy ez kapóra is jött, mivel a kávé egyenesen mennyei aromájú volt, talán a legjobb amit az utóbbi időben kóstoltunk. Jó lenne megtudni mi a titka. Mire felhörpintettük, a kis kávézóasztalra már sikerült rázsúfolni a lakománkat, és nekiláttunk.
Mindketten a sós fogással kezdtünk. A rántottám igazi magyaros ízvilágú volt, kellemes állaggal. A mangalica kolbász hibátlan, ráadásul az ízlésemnek megfelelően enyhén ropogósra sütötték. A mellé kapott kenyér nem adott semmi pluszt, de puha és friss volt.
Pupák angol reggelije, ahogy a képen is látható, sült chorizo-ból, tükörtojásból, gombából, sült baconből és hagymás babból állt. Elég kiadós kis összeállítás, ami ízre is remek volt, a legjobban sikerült része a hagymás bab, a leggyengébb pedig a tükörtojás, ami véleményünk szerint ezúttal kicsit túl sült.
Még csak ezután jött a java. Elsőként nekem volt szerencsém megkóstolni a francia reggelink gerincét képező croissant-t. Önmagában is zseniális volt, de a vajjal és a házi meggylekvárral (előre is elnézést a kifejezésért), kisebb gasztronómiai orgazmust okozott. A Sarki Fűszeres croissant-jának szintjét nálunk ez tudta elsőként megközelíteni, sőt talán el is érni. Esztétikailag még a Fűszeres nyert, de állagra és ízre döntetlen az állás. Külön is érdemel pár szót a házi meggylekvár, ami 130%-ban tele volt gyümölcsdarabokkal, és sok vetélytársával ellentétben nem volt túl édes, tökéletes harmóniát képezett a vajjal. A francia reggelihez még egy csokis párna is tartozott, ami hozta a croissant színvonalát, a tésztája gyakorlatilag ugyanaz volt, csokidarabkákkal megtűzdelve. (Emellett a francia reggeli tartalmaz egy kávét és egy pohár frissen facsart narancslevet is.)
Annyira meggyőzött minket a koncepció, hogy a maradék lekvárhoz és vajhoz kértünk pluszba egy croissant-t, illetve még egy frappét és capuccino-t is. Az tény, hogy degeszre ettük magunkat, de megérte. Akit érdekel, mindezért összesen fizettünk 6500 Ft-ot jattal együtt, ami valljuk be nem sok, pláne a belvárosban. Aki sajnál ennyi pénzt egy reggeliért, annak megsúgom, hogy ezután az ebédet nyugodtan el lehet hagyni. 🙂
