A múlt heti villányi gasztrotúra után, gyomorterhelés szempontjából, ez a hétvége sem tűnt sokkal könnyebbnek, ugyanis most került megrendezésre a 3. Street Food Show, a Dining Guide szervezésében. Számos étterem, pékség és egyéb vendéglátó egység települt be a Hold utcai vásárcsarnok karzatára, hogy bemutathassa, mire képes az utcai kaják terén. Voltak itt olasz, vietnámi, görög és spanyol ételek, klasszikus magyar sült kolbász, minőségi pékáruk, hamburgerek, sörök, borok, kávék és még sorolhatnám. Mindent megkóstolni szinte lehetetlenség volt, mind gyomor-, mind pénztárca kapacitás szempontjából is, így kiválasztottunk néhány helyet és ott töltöttük el időnk nagy részét. Fizetni mindenhol csak hivatalos kóstolójeggyel lehetett, amiből szerencsére a megmaradtakat a végén vissza is váltották.
Néhány szót a helyszínválasztásról. Eleve egy kicsit furcsának tűnt, hogy egy utcai kajákkal foglalkozó eseményt egy épületen belülre szerveznek, de mivel azért egy piac nem teljesen stílusidegen környezet, így nem törődtem a megérzésemmel. Amikor aztán megérkeztünk rögtön szembesültünk a dolog hátulütőjével: A karzaton egyszerre csak korlátozott számban tartózkodhattak a látogatók, így legalább negyed órát kellett sorban állnunk, arra várakozva, hogy néhányan elunják a kóstolgatást és bámészkodást, így fel tudjunk menni helyettük. Ráadásul ahogy elnéztük a későbbi állapotokat, mi még könnyen megúsztuk. Szerencsére a Garage Hard Lemonade kóstoltatói folyamatosan kínálgattak minket 4,6%-os alkoholtartalmú italukkal, így ki lehetett bírni a várakozást.
Felérve az tűnt fel igen gyorsan, hogy az a párszáz ember is csak a karzat statikai teherbírásának felel meg, ugyanis volt olyan időszak, amikor pl. hamburgerekért vagy gyrosért sorbanálló emberektől percekig semmilyen irányba sem lehetett mozdulni, az ülőhely találás képtelenségéről nem is szólva.
Na de elég a negatívumokból, mert azért nem erről szólt az esemény, számunkra is inkább pozitív élmény volt. Első utunk a már előre kinézett SonkaArcok standjához vezetett. Itt aztán jól be is vásároltunk az első számú ebédhez: Katalán tál, Szarvasgombás vajjal töltött brie torta, és Laskagombás bruschetta diós bodegával volt a menü. A Katalán tál szalámi variációi rendben voltak (talán a paprikás volt a legmeggyőzőbb), a brie torta kirobbanó szarvasgombás zamata és a frissen sült bruschettára halmozott szaftos raguszerűség minden pénzt megért. Azt hiszem, már tervezhetjük is látogatásunkat a Sonkaarcok főhadiszállására.
Desszertnek lőttünk egy túrós pitét epres-rebarbarás-mentás raguval, a Szimpla Őstermelői Piactól, amiben bevallom a mentát és a rebarbarát nem igazán éreztük, de túróspitének azért kiváló volt. 🙂
Mi mást is választhattunk volna volna levezetésnek, mint egy jó kis kézműves sört. Erre minden esélyünk megvolt, hisz a Kandalló többfélét is kínált kóstolásra, ráadásul ülőhelyre is bukkantunk. Kipróbáltuk a Rizmayer féle konyakos-meggyes, és a Gyertyános étcsokis és banános söröket. Talán a banános volt a legízletesebb, de a legkülönlegesebb biztosan.
Míg én a sörök felett ücsörögtem, Lütyő új kóstolni valókat keresett. Én legszívesebben a bodega hamburgerei közül választottam volna, Ő pedig a Gyradiko görög választékát tette volna próbára, de sajnos az egyenként fél órás sort nem vártuk ki. Inkább a meglepetés beugróként (a Macesz Huszár helyén) jelenlevő “Dél-Amerikai Pop Ups” (vagy valami ilyesmi) felirat alatt szereplő egység kínálatát vettük górcső alá. A kihelyezett plakátjukból, majd a lányok elmondásából megtudhattuk, hogy ők valójában kizárólagosan cukrászdaként működnek, azaz fognak majd működni, ez a kísérletező alkalom. Ehhez képest az általuk kínált quesadilla előtt le a kalappal. Szereztünk egy-egy pohárdesszertet is kíváncsiságból. Közülük a tápitókapuding mangózselével nyert, a panna cottát kissé egyszerűnek találtuk, hangzatos elnevezése dacára (zöld teás-passion fruit-os, málnás panna cotta). Ez azért is volt jó hír, mert már régóta tervezzük a tápiókapuding különféle verzióinak itthoni kipróbálását, de bevallom, eddig még egyikünk sem kóstolta ezt a pompás desszertet. Ezek után semmi akadálya a kreatívkodásnak.
Gyomrunk jelzett, hogy eddig és ne tovább, így hát hazafelé vettük az irányt. Úgy gondoltuk, hogy vasárnap még kinézünk, hisz minket is beszippantott a street food hangulat, de sajnos nem úgy alakultak a dolgaink, így ezt már ki kellett hagynunk. De a következő alkalomra biztos ismét ellátogatunk majd, hiszen olyan alapvető ételeket mulasztottunk el, mint a gyrostál, a hamburger vagy a sült kolbász, a jó borokról az INNIO-nál nem is beszélve. C’est la vie, jövő szombaton lesz lehetőségünk szépíteni a következő Restaurant Day-en. Mi már alig várjuk, ne hagyjátok ki.
