Amint azt facebook postunkban megígértük, ma ellátogattunk a Da Mario étterembe, ahol a szicíliai nap keretében négyféle tradicionális finomságot kóstolhattunk. Az már csak hab tortán, hogy a napi menü is ennek a legendás vidéknek az ízvilága szerint készült. Időhiány miatt sajnos az ebédet ki kellett hagynunk, de a cannoli-ból, a cassata siciliana-ból, a pasta di mandorla-ból (3 sütemény) és az arancini-ből (húsos raguval töltött rizsgombóc) természetesen zsákmányoltunk egy-egy példányt, hogy azokat otthon a kis kényelmes környezetünkben, nyugodtan ízlelgethessük. Minden adag 500 magyar forintba került, ami akárhogy is nézzük, ilyen ilyen minőségű ételek esetében igen barátinak számít.
Maga az étterem is erősen sugározza az olasz életérzést, berendezése barátságos, melegséget áraszt. A falra akasztott hatalmas sonkák és borosüvegek gyorsan meghozzák az ember étvágyát. Ha mindez nem lenne elég, a felszolgálók zöme is itáliai területről érkezett, ennek megfelelően mosolygós, kedves, beszédes. A legjobban azonban az üvegfallal leválasztott konyharész fogott meg, aminek köszönhetően a földszinten ülő, várakozó vendégek hosszasan szemlélhetik a tevékenykedő séfet (például pizzatészta készítése közben).
Érkezésünkkor közel teltház volt, ennek ellenére az egyik pincér azonnal hellyel kínált a bárpultnál, felvette rendelésünket, és 10 percen belül meg is kaptuk a friss harapnivalókat.
Itthon kiéhezett vadak módjára vetettük rá magunkat szerzeményeinkre. Az első áldozat a cannoli lett, ami Szicília egyik legismertebb és legjellegzetesebb desszertje. A cannolo alapja egy cső alakú ropogós tészta, amelyet hagyományosan juhtejből készült ricottával töltenek meg. A töltelékbe kerülhetnek még kandírozott gyümölcsök, pisztácia vagy csokoládé is. Jelen példányunk is bizonyította, hogy a cannoli függőséget okoz. A ropogós tészta egyikünket az édes fagylalttölcsérre, másikunkat pedig a csörögefánkra emlékeztette. A töltelék lágy, krémes sztracsatella fagyi jellegű volt annak fagyossága nélkül. Összességében a legjobban az tetszett, hogy éppen annyira volt édes, amennyire az feltétlenül szükséges és az ízek is tökéletes egyensúlyban voltak.
A második delikvens a Cassata Siciliana volt. Ez egy klasszikus rétegzett szicíliai torta Palermo környékéről. Piskótából, csokoládéval valamint kandírozott gyümölcsökkel ízesített ricottából, és marcipánból áll, ez esetben koktélcseresznye díszítéssel. Ez volt kóstolónk legédesebb darabja, a mi ízlésünknek kicsit túlságosan is. Ennek ellenére a puha , házi készítésű marcipán, és a canolli töltelékéhez hasonló, talán kissé sűrűbb állagú krém a vékony piskótatésztával kitűnően harmonizált. Sajnos, mint az a képen is látszik, a szállítás gyötrelmeit ez a sütemény viselte a legrosszabbul.
Ezután a Pasta di mandorla-nak, azaz mandulás tésztának estünk neki. Ez az édesség egész Dél-Olaszországban elterjedt. Amennyire egyszerű a tésztája, annyira nagyszerű is, hiszen a sok mandula és limoncello igazán különleges ízt ad neki. Ezt mi is alátámaszthatjuk, hiszen ez lett a favoritunk a kóstolási sorban. Annak ellenére, hogy nem teljesen frissen fogyasztottuk, a tészta még mindig omlós, puha és emellett ízletes volt. Ez is csak annyira volt édes, amennyire még jól esik, a mandula íze pedig hangsúlyozottan érezhető volt. Ebből valószínűleg még elfogyott volna 4-5 (20-30) adag.
A végére hagytuk az egyedüli sós ételünket, az Arancini-t. Ez nem más, mint egy hagyományos szicíliai street food. Az igazi arancini-t két napig készítik, ezért a Da Mario szicíliai séfje is ennek megfelelően, 26.-án nekifogott, hogy igazán autentikus fogás kerülhessen az asztalra. A húsos raguval töltött rizsgombóc nosztalgikus élmény volt, hiszen a klasszikus menzás tavaszi rizses húshoz tudtuk leginkább hasonlítani, annak minden pozitívumával, de negatívumai nélkül. (Bár a menzán maximum az került két napba, hogy összegyűjtsék az előző napokról maradt rizibizit és pörköltet.) Mindenesetre nekünk nagyon bejött a panírköntösbe bújtatott változat. A rizs olyan lágyra volt főzve, hogy állaga alapján nem is volt felismerhető, csak kellemes, ragu ízű krémnek hatott.
Az esemény Facebook oldalán olvashattuk, hogy az étteremben időnként főzőtanfolyamokat is tartanak tradicionális itáliai ételek főszereplésével. A mi érdeklődésünket felkeltették, no és remélhetőleg sűrűbben rendeznek a maihoz hasonló tematikus napokat is, esetleg a desszertinvázió után főételekkel, levesekkel is.