Posted on Hozzászólás most!

Nem Szent Joe, csak Szendzso – Reggeli a Szendzsoban

A fárasztó hétköznapok után, már alig vártuk a szombatot, hogy ismét meglátogassunk egyet Budapest legjobb reggelizőhelyei közül. Az eheti kiszemeltünk a Frankel Leó utcában megbúvó Szendzso Reggeliző, Kávézó lett. A hely önmagában aprócska, de egy jó hosszú, az utcára kihelyezett kockás (inkább négyzetes, nem? 🙂 abrosszal leterített asztalsorral kiegészítve már egész komoly mennyiségű ember leültetésére is alkalmas. Az étlap igen sok kecsegtető fogást kínált, a szendvicsektől, bagelektől kezdve a villásreggeliken keresztül, az elmaradhatatlan croissant-okig.

IMG-20130615-00138

Nem Szent Joe, csak Szendzso – Reggeli a Szendzsoban részletei…

Posted on Hozzászólás most!

A francia reggeli amitől nem szabadulsz – látogatásunk a Két Szerecsen-ben

Ismét sikerült összehoznunk egy szabad és nyugis vasárnap reggelt, ennek megfelelően kötelességtudóan folytattuk a budapesti reggelizőhelyek felderítését. Következő áldozatunk a Nagymező utcai Két Szerecsen lett, hiszen már sokan dicsérték, no meg a neve is megtetszett.P1040093

Érkezésünkkor máris meglepetésben volt részünk: ez volt az első hely, ami nyitás után 10 perccel már komoly forgalmat bonyolított le, és ez a tendencia reggelink befejeztéig folytatódott. Nyilván a kiváló elhelyezkedés is szerepet játszik ebben a népszerűségben, 80%-ban külföldi vendégeket láthattunk. Egyre kíváncsibbak lettünk mire ez a felhajtás.

Először is a berendezés. Semmi hivalkodó, az elnevezésnek megfelelő orientális jelleggel megbolondított elegáns, letisztult formák. Sajnos mivel elég szeles és hűvös délelőttünk volt, a teraszt nem tudtuk igénybe venni, de jó pont, hogy van. Így is leskelődős helyen, az egyik ablakban foglaltunk helyet, ahonnan az utca mellett a hatalmas bárpultra is kilátás nyílt.P1040100

Az étlap böngészésére nem fordítottunk túl sok időt, hiszen már türelmetlenül előző este, a honlapjukon kiválasztottuk mit fogunk enni. 🙂 Szegény felszolgálónak kicsit kikerekedett a szeme amikor kettőnknek kikértünk 3 féle reggelit plusz a kávékat, no de ha már lúd, legyen kövér. A menü: közös használatra egy ‘francia reggeli’, nekem egy rántotta mangalica kolbásszal és lilahagymával, Pupáknak pedig egy ‘angol reggeli’.

A nagy nyüzsgésnek és a frissen készülő ételeknek köszönhetően viszonylag sokáig várakoztunk, de legalább volt alkalmunk az ébredező utcát figyelni és nyugodtan ízlelgetni kávéinkat. Kiderült, hogy ez kapóra is jött, mivel a kávé egyenesen mennyei aromájú volt, talán a legjobb amit az utóbbi időben kóstoltunk. Jó lenne megtudni mi a titka. Mire felhörpintettük, a kis kávézóasztalra már sikerült rázsúfolni a lakománkat, és nekiláttunk.

Mindketten a sós fogással kezdtünk. A rántottám igazi magyaros ízvilágú volt, kellemes állaggal. A mangalica kolbász hibátlan, ráadásul az ízlésemnek megfelelően enyhén ropogósra sütötték. A mellé kapott kenyér nem adott semmi pluszt, de puha és friss volt.P1040096

Pupák angol reggelije, ahogy a képen is látható, sült chorizo-ból, tükörtojásból, gombából, sült baconből és hagymás babból állt. Elég kiadós kis összeállítás, ami ízre is remek volt, a legjobban sikerült része a hagymás bab, a leggyengébb pedig a tükörtojás, ami véleményünk szerint ezúttal kicsit túl sült.

P1040099Még csak ezután jött a java. Elsőként nekem volt szerencsém megkóstolni a francia reggelink gerincét képező croissant-t. Önmagában is zseniális volt, de a vajjal és a házi meggylekvárral (előre is elnézést a kifejezésért), kisebb gasztronómiai orgazmust okozott. A Sarki Fűszeres croissant-jának szintjét nálunk ez tudta elsőként megközelíteni, sőt talán el is érni. Esztétikailag még a Fűszeres nyert, de állagra és ízre döntetlen az állás. Külön is érdemel pár szót a házi meggylekvár, ami 130%-ban tele volt gyümölcsdarabokkal, és sok vetélytársával ellentétben nem volt túl édes, tökéletes harmóniát képezett a vajjal. A francia reggelihez még egy csokis párna is tartozott, ami hozta a croissant színvonalát, a tésztája gyakorlatilag ugyanaz volt, csokidarabkákkal megtűzdelve. (Emellett a francia reggeli tartalmaz egy kávét és egy pohár frissen facsart narancslevet is.)P1040095

Annyira meggyőzött minket a koncepció, hogy a maradék lekvárhoz és vajhoz kértünk pluszba egy croissant-t, illetve még egy frappét és capuccino-t is. Az tény, hogy degeszre ettük magunkat, de megérte. Akit érdekel, mindezért összesen fizettünk 6500 Ft-ot jattal együtt, ami valljuk be nem sok, pláne a belvárosban. Aki sajnál ennyi pénzt egy reggeliért, annak megsúgom, hogy ezután az ebédet nyugodtan el lehet hagyni. 🙂

Posted on Hozzászólás most!

Utcai kaják egy tető alatt – Street food show Budapest, Hold utcai vásárcsarnok, 2013

A múlt heti villányi gasztrotúra után, gyomorterhelés szempontjából, ez a hétvége sem tűnt sokkal könnyebbnek, ugyanis most került megrendezésre a 3. Street Food Show, a Dining Guide szervezésében. Számos étterem, pékség és egyéb vendéglátó egység települt be a Hold utcai vásárcsarnok karzatára, hogy bemutathassa, mire képes az utcai kaják terén. Voltak itt olasz, vietnámi, görög és spanyol ételek, klasszikus magyar sült kolbász, minőségi pékáruk, hamburgerek, sörök, borok, kávék és még sorolhatnám. Mindent megkóstolni szinte lehetetlenség volt, mind gyomor-, mind pénztárca kapacitás szempontjából is, így kiválasztottunk néhány helyet és ott töltöttük el időnk nagy részét. Fizetni mindenhol csak hivatalos kóstolójeggyel lehetett, amiből szerencsére a megmaradtakat a végén vissza is váltották.

Néhány szót a helyszínválasztásról. Eleve egy kicsit furcsának tűnt, hogy egy utcai kajákkal foglalkozó eseményt egy épületen belülre szerveznek, de mivel azért egy piac nem teljesen stílusidegen környezet, így nem törődtem a megérzésemmel. Amikor aztán megérkeztünk rögtön szembesültünk a dolog hátulütőjével: A karzaton egyszerre csak korlátozott számban tartózkodhattak a látogatók, így legalább negyed órát kellett sorban állnunk, arra várakozva, hogy néhányan elunják a kóstolgatást és bámészkodást, így fel tudjunk menni helyettük. Ráadásul ahogy elnéztük a későbbi állapotokat, mi még könnyen megúsztuk. Szerencsére a Garage Hard Lemonade kóstoltatói folyamatosan kínálgattak minket 4,6%-os alkoholtartalmú italukkal, így ki lehetett bírni a várakozást.

Felérve az tűnt fel igen gyorsan, hogy az a párszáz ember is csak a karzat statikai teherbírásának felel meg, ugyanis volt olyan időszak, amikor pl. hamburgerekért vagy gyrosért sorbanálló emberektől percekig semmilyen irányba sem lehetett mozdulni, az ülőhely találás képtelenségéről nem is szólva.P1040075

Na de elég a negatívumokból, mert azért nem erről szólt az esemény, számunkra is inkább pozitív élmény volt. Első utunk a már előre kinézett SonkaArcok standjához vezetett. Itt aztán jól be is vásároltunk az első számú ebédhez: Katalán tál, Szarvasgombás vajjal töltött brie torta, és Laskagombás bruschetta diós bodegával volt a menü. A Katalán tál szalámi variációi rendben voltak (talán a paprikás volt a legmeggyőzőbb), a brie torta kirobbanó szarvasgombás zamata és a frissen sült bruschettára halmozott szaftos raguszerűség minden pénzt megért. Azt hiszem, már tervezhetjük is látogatásunkat a Sonkaarcok főhadiszállására.P1040069

Desszertnek lőttünk egy túrós pitét epres-rebarbarás-mentás raguval, a Szimpla Őstermelői Piactól, amiben bevallom a mentát és a rebarbarát nem igazán éreztük, de túróspitének azért kiváló volt. 🙂P1040078

Mi mást is választhattunk volna volna levezetésnek, mint egy jó kis kézműves sört. Erre minden esélyünk megvolt, hisz a Kandalló többfélét is kínált kóstolásra, ráadásul ülőhelyre is bukkantunk. Kipróbáltuk a Rizmayer féle konyakos-meggyes, és a Gyertyános étcsokis és banános söröket. Talán a banános volt a legízletesebb, de a legkülönlegesebb biztosan.street

Míg én a sörök felett ücsörögtem, Lütyő új kóstolni valókat keresett. Én legszívesebben a bodega hamburgerei közül választottam volna, Ő pedig a Gyradiko görög választékát tette volna próbára, de sajnos az egyenként fél órás sort nem vártuk ki. Inkább a meglepetés beugróként (a Macesz Huszár helyén) jelenlevő “Dél-Amerikai Pop Ups” (vagy valami ilyesmi) felirat alatt szereplő egység kínálatát vettük górcső alá. A kihelyezett plakátjukból, majd a lányok elmondásából megtudhattuk, hogy ők valójában kizárólagosan cukrászdaként működnek, azaz fognak majd működni, ez a kísérletező alkalom. Ehhez képest az általuk kínált quesadilla előtt le a kalappal. Szereztünk egy-egy pohárdesszertet is kíváncsiságból. Közülük a tápitókapuding mangózselével nyert, a panna cottát kissé egyszerűnek találtuk, hangzatos elnevezése dacára (zöld teás-passion fruit-os, málnás panna cotta). Ez azért is volt jó hír, mert már régóta tervezzük a tápiókapuding különféle verzióinak itthoni kipróbálását, de bevallom, eddig még egyikünk sem kóstolta ezt a pompás desszertet. Ezek után semmi akadálya a kreatívkodásnak.P1040088

Gyomrunk jelzett, hogy eddig és ne tovább, így hát hazafelé vettük az irányt. Úgy gondoltuk, hogy vasárnap még kinézünk, hisz minket is beszippantott a street food hangulat, de sajnos nem úgy alakultak a dolgaink, így ezt már ki kellett hagynunk. De a következő alkalomra biztos ismét ellátogatunk majd, hiszen olyan alapvető ételeket mulasztottunk el, mint a gyrostál, a hamburger vagy a sült kolbász, a jó borokról az INNIO-nál nem is beszélve. C’est la vie, jövő szombaton lesz lehetőségünk szépíteni a következő Restaurant Day-en. Mi már alig várjuk, ne hagyjátok ki.

 

Posted on Hozzászólás most!

Egy villányi gasztronómia – Stílusos Vidéki Éttermiség 3.0 Villányban

Nagyjából egy hónappal ezelőtt úgy határoztunk, ott a helyünk az idén Villányban megrendezésre kerülő Borzsongás Fesztiválon, azon belül pedig a Stílusos Vidéki Éttermiség fedőnevet viselő 2 napos rendezvényen. Annak rendje-módja szerint jó előre lefoglaltuk a szállást, ami majdnem kárba is veszett, ugyanis Lütyőnek közbejött egy kis családi rendezvény, nevezetesen egy ballagás. Szerencsére két vállalkozó szellemű cimborám jó szívvel csatlakozott hozzám, így velük indultam a borvidék meghódítására.P1040007

Egy villányi gasztronómia – Stílusos Vidéki Éttermiség 3.0 Villányban részletei…

Posted on Hozzászólás most!

Ha arany, hát fénylik – A Gold Bisztró

Egy ismerősöm javaslatára látogattam el először a Budafoki úton megbúvó Gold Bisztróba. Kissé nehezen találtam oda, hisz a Gold Fitness edzőterem forgókapui mellett, szinte beszökve juthatunk be erre a rejtett gasztronómiai oázisra. Elég népszerű hely hétköznapokon, mert több irodaház is van a környéken, ahonnan az éhes irodisták nap mint nap kirajzanak a jó falatok reményében.

A helyszín kicsit eklektikus. Kör alakú boxok, önálló asztalok és egy minimum 8 személyes pult bárszékekkel alkotják a berendezés nagy részét.  A megkóstolt fogások azonban elfeledtettek velem minden egyebet. Azóta számtalan alkalommal látogattam már el hozzájuk és sosem távoztam elégedetlenül. Persze volt olyan étel, ami nem teljes mértékben  egyezett meg az én ízlésvilágommal, de ez ilyen variációs mennyiség mellett természetes. A chef kísérletezik az ízekkel, a tálalással, így minden héten változatos menüsor várja a látogatókat. A három fogásos menüsor 1780 Ft-ba kerül, és fontos, hogy mindhárom kategóriában 4-5 választási lehetőségünk van. Azaz megfizethető, igényes bisztróebéd. A minap ismét betértem hozzájuk és a következőket volt szerencsém megkóstolni: (A fényképek telefonnal készültek, félhomályban, ezúton is sorry a minőségért.) Ha arany, hát fénylik – A Gold Bisztró részletei…

Posted on Hozzászólás most!

A KUKUC nem felejt – Visszatértünk a Zeller bistro-ba

A héten felmerült bennünk az igény, hogy a szombati ebédet valahol házon kívül kellene elkölteni. Új helyre nem vállalkoztunk, valami olyat kerestünk, ami bevált, elérhető, megfizethető és legfőképpen finom. Eszünkbe ötlött, hogy pontosan 1 hónapja jártunk az akkor még frissen nyílt Zeller Bistro-ban, ezért úgy határoztunk, megszemléljük mi változott.P1030795

A pincér fiú és a tulajdonos lány már ismerősként üdvözölt minket, ami meg kell mondjam, hízelgő. A múltkori asztalunkat választottuk, és azonnal szemügyre vettük az aktuális étlapon felüli ajánlatot a táblán, ez ugyanis az előző alkalommal még nem volt. Ezután a berendezés változásait tanulmányoztuk: került egy meglehetősen mutatós, hatalmas sonka a sarokba, illetve néhány fénykép a falakra.

Kikértük a kancsó vizünket, amit ezúttal naranccsal ízesítettek a megszokott citrom helyett, majd ételeket is választottunk (természetesen a múltkori menüsorunktól eltérőeket). Pupák medvehagyma krémlevest, vörösboros borjúragut rozmaringos polentával, és csupa csoki torta néven futó süteményt kért. Én a bruschetta trio, a füstölt pisztráng és a múltkori nagy kedvenc, a répatorta mellett döntöttem.

A KUKUC nem felejt – Visszatértünk a Zeller bistro-ba részletei…

Posted on Hozzászólás most!

Sörbarátok ébresztő – Megnyitott az Élesztő

A hétvégén nyitotta meg kapuit az Élesztő. Egy valódi, kézműves sörökkel feltuningolt romkocsma a belváros szívében, a Tűzoltó utcában. Mivel korábban én magam is belekontárkodtam a sörkészítésbe, sőt a közeljövőben is tervezek valami hasonló merényletet elkövetni, szinte kötelezőnek éreztem, hogy ellátogassak a nyitóhétvége egyik napjára. Szombat estére esett a választás, így 7 óra tájban már az első sörökért állhattam be sorba.

P1030829

Sörbarátok ébresztő – Megnyitott az Élesztő részletei…

Posted on Hozzászólás most!

“Ahogyan a külföldiek csinálják” – Reggeli a Budapest Bisztróban

P1030833Újabb vasárnap reggel, újra felkerekedtünk, hogy megadjuk a módját a reggelizésnek, majd ledolgozzuk egy kis sétával a ragyogó tavaszi időben. Ezúttal a választásunk a város turisztikai központjában, a (jelenleg áldatlan állapotban lévő) parlament szomszédságában elhelyezkedő Budapest Bisztróra esett. Már régóta szemeztünk a hellyel reggeli és ebéd témakörben egyaránt nagyon kecsegtető ajánlattal várják a vendégeket.

Egyből az egyetlen negatívummal kezdeném, amit ma délelőtt tapasztaltunk. Nem a Budapest Bisztró sajátossága, hanem az egész V. kerületé, amit többé-kevésbé bejártunk, hogy automatikusan angolul szólítanak meg, akár vendéglátásról, akár üzletről, akár szórólap osztogatóról van szó. Egyrészt érthető, mivel többségben vannak a turisták ebben a városrészben, de azért valahol szomorú. A facebook-ra is került fel egy fénykép a bisztró által, amin a reggelinket fogyasztjuk, és egy „nyájas” kommentelő szóvá tette, hogy na igen, a külföldiek meg tudják fizetni az ilyen reggelit. Pedig ez butaság, ár-érték arányban egyáltalán nem drága a Budapest Bisztró, ha a környéket figyelembe vesszük, pláne nem, és nem hinném, hogy egy átlagos magyar embernek ne lenne lehetősége elkölteni vasárnap reggel a párjával egy kiadósabb reggelit, ami után az ebédet és a vacsorát szolidabbra is lehet venni. A McDonald’s-ok bezzeg állandóan tele vannak, pedig az se sokkal olcsóbb, viszont értékben és élményben nyomába se érhet egy teraszon ülős villás reggelinek. Ennyit erről. “Ahogyan a külföldiek csinálják” – Reggeli a Budapest Bisztróban részletei…

Posted on Hozzászólás most!

A tücsök és a hangya ismét terítéken – ezúttal mint főfogás

Ma van a Föld napja, és egyben húsmentes hétfő, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire negatív hatással van a mértéktelen húsfogyasztás és állattenyésztés a bolygó állapotára, kiemelten az üvegházhatásra. A Föld népessége megállíthatatlanul növekszik, ám a mezőgazdasági termelésre felhasználható területek és az ivóvízkészlet rohamosan csökken, ami láthatóan tarthatatlan állapot. Évtizedeken belül a marha, sőt akár a csirkehús is megfizethetetlen luxuscikké válhat. Mi a megoldás? Legyen mindenki vegán? Az se sokkal jobb. Inkább vegyünk példát a távolabbi kontinensek népeitől, akik ősidők óta természetesnek veszik a rovarfogyasztást, velünk, európaiakkal szemben.

Az Európai Bizottság is évek óta kutatja a témakört, vizsgálják a rovarfogyasztásban rejlő lehetőségeket, és egyelőre úgy tűnik pozitív végeredménnyel. Az ehető rovarok tápanyagtartalma kielégítő, tenyésztésük pedig sokkal költséghatékonyabb és kevésbé környezetszennyező.

Mindenek előtt ajánlom ezt a videót, elég nyomós érveket hallhatunk, és mindent összefoglal, amit érdemes a témával kapcsolatban tudni: http://www.ted.com/talks/marcel_dicke_why_not_eat_insects.html

Én úgy gondolom jogos és alkalmazandó kezdeményezés. Nyilván az átlagember számára először érdemes lenne feldolgozott formában, akár fasírtban, pástétomban, kolbász szerű felvágottban prezentálni, talán hamarabb megkóstolják. Ha belegondolunk, nálunk a Kárpát-medencében a tengeri herkentyűk fogyasztása se olyan régóta épült be a köztudatba, most mégis nagyon népszerű, trendnek is mondható.

Amúgy is tombol a gasztroforradalom, mindenki egészséges akar lenni, és egzotikus, vagy éppen ínyenc fogásokhoz jutni, ebbe a képbe tökéletesen beleillenek a rovarok is. Eddig bárki aki kóstolta minimum semlegesen nyilatkozott az ízélményről, de legtöbbször pozitív véleményeket hallhatunk, csak az első elhatározás nehézkes. Szerintem ha kicsit dolgoznak a marketing hátterén a dolognak, kihangsúlyozzák, hogy milyen zsírszegény, fehérjedús táplálékról maradtunk le eddig, lesz egy szűk réteg aki rákap, az meg már elég egy divathullám elindításához is.

Mi biztosan kipróbáljuk a szöcskeburgert, és izgatottan várjuk, hogy mondjuk a balatonszemesi Kistücsök étterem elnevezése új értelmet nyerjen, és az étlapon olvashassuk a Kistücsök rilette-et, vagy hangyás gubát. 😀mealworms with scallions

Kellemes Föld napját és húsmentes hétfőt mindenkinek!

Posted on Hozzászólás most!

Oda megyünk lakni… – Mit adott nekünk a Cserpes tejivó?

Pár évvel ezelőtt bizonyára jókat kacagtunk volna, ha valaki azt állítja, hogy az egyik legnagyobb hype egy tejivóhálózat körül fog keletkezni, és naponta fiatalok és idősek tömegei fognak sorban állni egy joghurtért. Szerencsére van egy Cserpes Istvánunk, akiről már korábban is zengtem ódákat, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szimpatikus a vállalkozói hozzáállása és munkássága. Számomra – és remélem még sokan vannak ezzel így – hatalmas motivációt és életkedvet adott, ami lássuk be, a mai világban nem olyan egyszerű. Megmutatta, hogy a minőségre, a tradíciókra igenis van igény, a szorgalmas, bátor, dolgos ember munkája megtérül.

Na de mi is a tejivó? Sokan még emlékezhetnek rá a “békebeli időkből”, hogy nem mindig a McDonald’s-ba jártak az emberek reggeliért vagy éppen uzsonnáért. A tejbüfékben nagyjából azonos volt a kínálat, mint egy mai pékségben, csak a tejtermékek fogyasztása volt a középpontban. Ma már mindenki amerikai akar lenni és rohanunk, rohanunk, mert semmire nincs idő, ‘együnk egy hamburgert kólával, az a kis mesterséges adalék és cukor meg zsír már mindegy, úgyis globális felmelegedés van és mind meghalunk’. A Cserpes Sajtműhely sikerén felbuzdulva Cserpes István úgy döntött, ebből elég: ringbe küldte a valódi tejet és friss péksüteményt a gyorskaja ellen. 2012-ben megnyitotta első tejivóját a Deák téri McDonald’s mellett. Egyelőre úgy tűnik, ahol van választás, ott a többség a minőséget választja, hiszen azóta megnyílt a Corvin negyedben a második üzlet, tervben van a harmadik az Allée-nál, és a mi tapasztalataink szerint a nap minden szakaszában végletekig tömve van a meglévő két tejivó. Oda megyünk lakni… – Mit adott nekünk a Cserpes tejivó? részletei…