Újabb vasárnap reggel, újra felkerekedtünk, hogy megadjuk a módját a reggelizésnek, majd ledolgozzuk egy kis sétával a ragyogó tavaszi időben. Ezúttal a választásunk a város turisztikai központjában, a (jelenleg áldatlan állapotban lévő) parlament szomszédságában elhelyezkedő Budapest Bisztróra esett. Már régóta szemeztünk a hellyel reggeli és ebéd témakörben egyaránt nagyon kecsegtető ajánlattal várják a vendégeket.
Egyből az egyetlen negatívummal kezdeném, amit ma délelőtt tapasztaltunk. Nem a Budapest Bisztró sajátossága, hanem az egész V. kerületé, amit többé-kevésbé bejártunk, hogy automatikusan angolul szólítanak meg, akár vendéglátásról, akár üzletről, akár szórólap osztogatóról van szó. Egyrészt érthető, mivel többségben vannak a turisták ebben a városrészben, de azért valahol szomorú. A facebook-ra is került fel egy fénykép a bisztró által, amin a reggelinket fogyasztjuk, és egy „nyájas” kommentelő szóvá tette, hogy na igen, a külföldiek meg tudják fizetni az ilyen reggelit. Pedig ez butaság, ár-érték arányban egyáltalán nem drága a Budapest Bisztró, ha a környéket figyelembe vesszük, pláne nem, és nem hinném, hogy egy átlagos magyar embernek ne lenne lehetősége elkölteni vasárnap reggel a párjával egy kiadósabb reggelit, ami után az ebédet és a vacsorát szolidabbra is lehet venni. A McDonald’s-ok bezzeg állandóan tele vannak, pedig az se sokkal olcsóbb, viszont értékben és élményben nyomába se érhet egy teraszon ülős villás reggelinek. Ennyit erről.
Szóval a reggeli. A pincér udvariasan üdvözölt, köszönésünkből azonnal érzékelte, hogy helyiek vagyunk, így ennek megfelelően kötetlenebb stílusban érdeklődte meg, hogy mit szeretnénk inni, amíg válogatunk. Kértünk 1-1 pohár (frissen facsart!) narancslevet, és szemrevételeztük az étlapot. A Budapest Bisztró-ban főleg komplett reggeli menükkel (francia, angol, magyaros, bécsi, amerikai, stb.) találkozhatunk, de szerepel a listán pár féle szendvics és nagy örömünkre bundás kenyér is.
Pupák végül Eggs Benedict-et rendelt, én pedig Ham&Eggs-et vargányával és sajttal megspékelve. Természetesen kértünk kávét is, Pupák a sztenderd capuccino-ját, én viszont ezúttal kókuszos lattét. Várakozás mellé kaptunk egy kosárral a bisztró helyben sütött házi kenyeréből 1-1 darabka vajjal. Sajnos nagyon telitalálat volt, majdnem jól is laktunk, mire megérkezett a valódi rendelésünk.
Esztétikailag 5-ös volt minden, de ez a képeken is látható. A felszolgáló az asztalnál őrölte a borsot a reggelinkre, ami apróság ugyan, de szerintem elég hangulatos és látványos módja a szervírozásnak.
A tojások állaga mindkettőnk ételénél kifogástalan volt, belül krémes, nem nyers, de nem is túlsült. Az én fogásomból a vargányát emelném ki, azon kívül korrekt Ham and Eggs volt, jóízű sonkával, sokat nem lehet vele variálni. Pupák Eggs Benedict-je már annál érdekesebb. Angol toast kenyérre halmozták az érlelt mangalica sonkát, medvehagymát, és buggyantott tojást, a tetején hollandi mártással. Ebből a mártás volt a kiemelkedő, de az összhatás se elhanyagolható.
A végére hagytuk a kávékat, amik szintén kifogástalanok voltak és ízletesek, én valószínűleg sűrűbben fogok különféle ízesített lattékat megkóstolni, mert könnyed és különleges formája a megszokott reggeli koffeinbevitelnek.
Összességében jól éreztük magunkat, jól laktunk, kellemes volt a teraszon falatozni még az aláfestő háttérzajt megadó légkalapácsok ellenére is. Mi még biztosan visszatérünk a Budapest Bisztróba, talán legközelebb egy ebédre. És még egyszer hangsúlyoznám, hogy reggelizzünk, mert reggelizni jó. Ne legyen kuriózum a magyar ember az igényes helyeken, 2 hetente, vagy legalább havonta egy kis kimozdulásba senki nem fog belerokkanni. Költsük el igényesen a pénzünket, adjunk a minőségre a mennyiség helyett!