A Kukuc még ha hibernálta is magát egy időre, egy jó ajánlatnak nem tudott ellenállni. Így esett, hogy a nagy alvás közben mégiscsak megéhezett kissé, és az Étterem Hét keretében ellátogatott az Eiffel Bistro and bar-ba, hogy ismét megérezze a gasztronómia iránti rajongás tüzének felcsapó lángjait. Lássuk hát, hogy sikerült-e a Bajcsy Zsilinszky úton található étteremnek észhez térítenie lustálkodó barátunkat.
Ahogy ígértük, íme a húspártiaknak ajánlott új évi receptünk, természetesen malachús és lencse főszereplésével.
Hozzávalók:
-2,5 kg malac lapocka
-1dl lenmagolaj
-2-3 gerezd fokhagyma
-fűszerek (só, kakukkfű, rozmaring, rózsabors, vegyes bors)
-100 g lencse (v. egy lencsekonzerv)
-1 kis doboz (150g) tejföl
-2 evőkanál majonéz
-1 evőkanál mustár
-1 db megfelelő méretű sütőzacskó
Szilveszteri malacsült majonézes lencse salátával részletei…
Régen terveztem már, hogy ellátogatok a Bock Bisztróba, de valahogy sosem sikerült. Így kapóra jött, hogy a munkahelyem oda szervezett nekünk egy búcsúvacsorát. Bár sokkal jobb lett volna ha magam választhatom meg a menüt, de annak is lett volna metszete az előre leegyeztetett fogásokkal.
Megérkezésünkkor /természetesen elsőként érkeztünk/ levezettek minket az alagsori vendégtérbe, ami nagyon kellemesen volt berendezve. A felső szint méreteit látva szinte csodálkoztam, hogy még egy alsó szintre is szükség van. Mire helyet foglaltunk, rögtön itallal kínáltak minket, ami nem más volt mint egy Chapel Hill Chardonnay habzóbor. Őszintén szólva nem igazán szeretem a az ilyesmit, de ez igazán finom volt. A várakozást egy kevés mangalicazsíros kenyér tette emlékezetessé.
Ahol nehezen lőhetsz bakot – Vacsora a Bock Bisztróban részletei…
Rengeteg tennivalónk között azért néha muszáj időt szakítani egy kis kimozdulásra. Mi ismét egy ismert reggeliző hely meglátogatását választottuk. Nincs is jobb annál, mint szombat reggel egy kávézó teraszán ülve nézni az ébredező várost közben pedig kávét szürcsölve beszélgetni és jobbnál jobb falatokkal tömni meg a hasunkat, így készülve fel a nap további fáradalmaira. Ezúttal a Hadik kávéházra esett a választásunk. Már régóta kinéztük magunknak ezt a helyet, hisz számtalanszor mentünk már el előtte a Bartók Béla úton, de ki tudja miért, csak most kerítettünk rá sort. És, mint azt a címből láthatjátok, egyáltalán nem bántuk meg.
Találkozás a csaknem tökéletes Croissant-al – reggelink a Hadik kávéházban részletei…
A címben rögtön ferdítek is kicsit, ugyanis az Espresso Embassy tulajdonosa Várady Tibor valójában nem első, hanem 3. lett a AeroPress World Championship-en Ausztráliában, ami így is komoly teljesítmény. Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy elég sokat tud a kávézásról, így az általa tartott workshopon reméltem, hogy megismerek valami újat a már jól ismert espresso – cappuccino irányvonalon kívül.
Egy kávé a bajnoktól – Aeropress okítás az Espresso Embassy-ban részletei…
A fárasztó hétköznapok után, már alig vártuk a szombatot, hogy ismét meglátogassunk egyet Budapest legjobb reggelizőhelyei közül. Az eheti kiszemeltünk a Frankel Leó utcában megbúvó Szendzso Reggeliző, Kávézó lett. A hely önmagában aprócska, de egy jó hosszú, az utcára kihelyezett kockás (inkább négyzetes, nem? 🙂 abrosszal leterített asztalsorral kiegészítve már egész komoly mennyiségű ember leültetésére is alkalmas. Az étlap igen sok kecsegtető fogást kínált, a szendvicsektől, bagelektől kezdve a villásreggeliken keresztül, az elmaradhatatlan croissant-okig.
Nem Szent Joe, csak Szendzso – Reggeli a Szendzsoban részletei…
Mint azt a címből is láthatjátok, megpróbálunk néhány érdekesebb konyhai eljárást bemutatni nektek, amiről hasznos lehet, ha hallotok valamit. Sőt néhányuk alkalmazása új színt is vihet az életetekbe. Az első ilyen technika a konfitálás. Valójában ez egy alacsony hőmérsékleten történő tartósítás. Neve a francia ‘confire’ szóból származik, ami tartósítást vagy savanyítást jelent. Szinte bármilyen húsféleséget készíthetünk ezzel a módszerrel és az eredmény tökéletesen omlós lesz. A másik előnye, hogy a hosszadalmas részét a dolognak jó előre megcsinálhatjuk, és ha a húst mindenestül betesszük a hűtőbe, akkor azt akár egy hét múlva is felhasználhatjuk, a megmaradó zsiradékban pedig újra konfitálhatunk. Mindez egyébként nem egy új találmány. Már a nagyszüleink is használták a zsírban abálás technikáját a húsok tartósítására. Néhányan még emlékezhetnek is a zsírosbödönökből kibányászott hús ízére. 🙂 Magát a folyamatot egy gyakorlati példán szeretném bemutatni.
Konyhatrükkök 1. rész – Konfitált kacsacomb készítése fekete rizzsel, narancs szósszal részletei…
Ismét sikerült összehoznunk egy szabad és nyugis vasárnap reggelt, ennek megfelelően kötelességtudóan folytattuk a budapesti reggelizőhelyek felderítését. Következő áldozatunk a Nagymező utcai Két Szerecsen lett, hiszen már sokan dicsérték, no meg a neve is megtetszett.
Érkezésünkkor máris meglepetésben volt részünk: ez volt az első hely, ami nyitás után 10 perccel már komoly forgalmat bonyolított le, és ez a tendencia reggelink befejeztéig folytatódott. Nyilván a kiváló elhelyezkedés is szerepet játszik ebben a népszerűségben, 80%-ban külföldi vendégeket láthattunk. Egyre kíváncsibbak lettünk mire ez a felhajtás.
Először is a berendezés. Semmi hivalkodó, az elnevezésnek megfelelő orientális jelleggel megbolondított elegáns, letisztult formák. Sajnos mivel elég szeles és hűvös délelőttünk volt, a teraszt nem tudtuk igénybe venni, de jó pont, hogy van. Így is leskelődős helyen, az egyik ablakban foglaltunk helyet, ahonnan az utca mellett a hatalmas bárpultra is kilátás nyílt.
Az étlap böngészésére nem fordítottunk túl sok időt, hiszen már türelmetlenül előző este, a honlapjukon kiválasztottuk mit fogunk enni. 🙂 Szegény felszolgálónak kicsit kikerekedett a szeme amikor kettőnknek kikértünk 3 féle reggelit plusz a kávékat, no de ha már lúd, legyen kövér. A menü: közös használatra egy ‘francia reggeli’, nekem egy rántotta mangalica kolbásszal és lilahagymával, Pupáknak pedig egy ‘angol reggeli’.
A nagy nyüzsgésnek és a frissen készülő ételeknek köszönhetően viszonylag sokáig várakoztunk, de legalább volt alkalmunk az ébredező utcát figyelni és nyugodtan ízlelgetni kávéinkat. Kiderült, hogy ez kapóra is jött, mivel a kávé egyenesen mennyei aromájú volt, talán a legjobb amit az utóbbi időben kóstoltunk. Jó lenne megtudni mi a titka. Mire felhörpintettük, a kis kávézóasztalra már sikerült rázsúfolni a lakománkat, és nekiláttunk.
Mindketten a sós fogással kezdtünk. A rántottám igazi magyaros ízvilágú volt, kellemes állaggal. A mangalica kolbász hibátlan, ráadásul az ízlésemnek megfelelően enyhén ropogósra sütötték. A mellé kapott kenyér nem adott semmi pluszt, de puha és friss volt.
Pupák angol reggelije, ahogy a képen is látható, sült chorizo-ból, tükörtojásból, gombából, sült baconből és hagymás babból állt. Elég kiadós kis összeállítás, ami ízre is remek volt, a legjobban sikerült része a hagymás bab, a leggyengébb pedig a tükörtojás, ami véleményünk szerint ezúttal kicsit túl sült.
Még csak ezután jött a java. Elsőként nekem volt szerencsém megkóstolni a francia reggelink gerincét képező croissant-t. Önmagában is zseniális volt, de a vajjal és a házi meggylekvárral (előre is elnézést a kifejezésért), kisebb gasztronómiai orgazmust okozott. A Sarki Fűszeres croissant-jának szintjét nálunk ez tudta elsőként megközelíteni, sőt talán el is érni. Esztétikailag még a Fűszeres nyert, de állagra és ízre döntetlen az állás. Külön is érdemel pár szót a házi meggylekvár, ami 130%-ban tele volt gyümölcsdarabokkal, és sok vetélytársával ellentétben nem volt túl édes, tökéletes harmóniát képezett a vajjal. A francia reggelihez még egy csokis párna is tartozott, ami hozta a croissant színvonalát, a tésztája gyakorlatilag ugyanaz volt, csokidarabkákkal megtűzdelve. (Emellett a francia reggeli tartalmaz egy kávét és egy pohár frissen facsart narancslevet is.)
Annyira meggyőzött minket a koncepció, hogy a maradék lekvárhoz és vajhoz kértünk pluszba egy croissant-t, illetve még egy frappét és capuccino-t is. Az tény, hogy degeszre ettük magunkat, de megérte. Akit érdekel, mindezért összesen fizettünk 6500 Ft-ot jattal együtt, ami valljuk be nem sok, pláne a belvárosban. Aki sajnál ennyi pénzt egy reggeliért, annak megsúgom, hogy ezután az ebédet nyugodtan el lehet hagyni. 🙂
A múlt heti villányi gasztrotúra után, gyomorterhelés szempontjából, ez a hétvége sem tűnt sokkal könnyebbnek, ugyanis most került megrendezésre a 3. Street Food Show, a Dining Guide szervezésében. Számos étterem, pékség és egyéb vendéglátó egység települt be a Hold utcai vásárcsarnok karzatára, hogy bemutathassa, mire képes az utcai kaják terén. Voltak itt olasz, vietnámi, görög és spanyol ételek, klasszikus magyar sült kolbász, minőségi pékáruk, hamburgerek, sörök, borok, kávék és még sorolhatnám. Mindent megkóstolni szinte lehetetlenség volt, mind gyomor-, mind pénztárca kapacitás szempontjából is, így kiválasztottunk néhány helyet és ott töltöttük el időnk nagy részét. Fizetni mindenhol csak hivatalos kóstolójeggyel lehetett, amiből szerencsére a megmaradtakat a végén vissza is váltották.
Néhány szót a helyszínválasztásról. Eleve egy kicsit furcsának tűnt, hogy egy utcai kajákkal foglalkozó eseményt egy épületen belülre szerveznek, de mivel azért egy piac nem teljesen stílusidegen környezet, így nem törődtem a megérzésemmel. Amikor aztán megérkeztünk rögtön szembesültünk a dolog hátulütőjével: A karzaton egyszerre csak korlátozott számban tartózkodhattak a látogatók, így legalább negyed órát kellett sorban állnunk, arra várakozva, hogy néhányan elunják a kóstolgatást és bámészkodást, így fel tudjunk menni helyettük. Ráadásul ahogy elnéztük a későbbi állapotokat, mi még könnyen megúsztuk. Szerencsére a Garage Hard Lemonade kóstoltatói folyamatosan kínálgattak minket 4,6%-os alkoholtartalmú italukkal, így ki lehetett bírni a várakozást.
Felérve az tűnt fel igen gyorsan, hogy az a párszáz ember is csak a karzat statikai teherbírásának felel meg, ugyanis volt olyan időszak, amikor pl. hamburgerekért vagy gyrosért sorbanálló emberektől percekig semmilyen irányba sem lehetett mozdulni, az ülőhely találás képtelenségéről nem is szólva.
Na de elég a negatívumokból, mert azért nem erről szólt az esemény, számunkra is inkább pozitív élmény volt. Első utunk a már előre kinézett SonkaArcok standjához vezetett. Itt aztán jól be is vásároltunk az első számú ebédhez: Katalán tál, Szarvasgombás vajjal töltött brie torta, és Laskagombás bruschetta diós bodegával volt a menü. A Katalán tál szalámi variációi rendben voltak (talán a paprikás volt a legmeggyőzőbb), a brie torta kirobbanó szarvasgombás zamata és a frissen sült bruschettára halmozott szaftos raguszerűség minden pénzt megért. Azt hiszem, már tervezhetjük is látogatásunkat a Sonkaarcok főhadiszállására.
Desszertnek lőttünk egy túrós pitét epres-rebarbarás-mentás raguval, a Szimpla Őstermelői Piactól, amiben bevallom a mentát és a rebarbarát nem igazán éreztük, de túróspitének azért kiváló volt. 🙂
Mi mást is választhattunk volna volna levezetésnek, mint egy jó kis kézműves sört. Erre minden esélyünk megvolt, hisz a Kandalló többfélét is kínált kóstolásra, ráadásul ülőhelyre is bukkantunk. Kipróbáltuk a Rizmayer féle konyakos-meggyes, és a Gyertyános étcsokis és banános söröket. Talán a banános volt a legízletesebb, de a legkülönlegesebb biztosan.
Míg én a sörök felett ücsörögtem, Lütyő új kóstolni valókat keresett. Én legszívesebben a bodega hamburgerei közül választottam volna, Ő pedig a Gyradiko görög választékát tette volna próbára, de sajnos az egyenként fél órás sort nem vártuk ki. Inkább a meglepetés beugróként (a Macesz Huszár helyén) jelenlevő “Dél-Amerikai Pop Ups” (vagy valami ilyesmi) felirat alatt szereplő egység kínálatát vettük górcső alá. A kihelyezett plakátjukból, majd a lányok elmondásából megtudhattuk, hogy ők valójában kizárólagosan cukrászdaként működnek, azaz fognak majd működni, ez a kísérletező alkalom. Ehhez képest az általuk kínált quesadilla előtt le a kalappal. Szereztünk egy-egy pohárdesszertet is kíváncsiságból. Közülük a tápitókapuding mangózselével nyert, a panna cottát kissé egyszerűnek találtuk, hangzatos elnevezése dacára (zöld teás-passion fruit-os, málnás panna cotta). Ez azért is volt jó hír, mert már régóta tervezzük a tápiókapuding különféle verzióinak itthoni kipróbálását, de bevallom, eddig még egyikünk sem kóstolta ezt a pompás desszertet. Ezek után semmi akadálya a kreatívkodásnak.
Gyomrunk jelzett, hogy eddig és ne tovább, így hát hazafelé vettük az irányt. Úgy gondoltuk, hogy vasárnap még kinézünk, hisz minket is beszippantott a street food hangulat, de sajnos nem úgy alakultak a dolgaink, így ezt már ki kellett hagynunk. De a következő alkalomra biztos ismét ellátogatunk majd, hiszen olyan alapvető ételeket mulasztottunk el, mint a gyrostál, a hamburger vagy a sült kolbász, a jó borokról az INNIO-nál nem is beszélve. C’est la vie, jövő szombaton lesz lehetőségünk szépíteni a következő Restaurant Day-en. Mi már alig várjuk, ne hagyjátok ki.
Nagyjából egy hónappal ezelőtt úgy határoztunk, ott a helyünk az idén Villányban megrendezésre kerülő Borzsongás Fesztiválon, azon belül pedig a Stílusos Vidéki Éttermiség fedőnevet viselő 2 napos rendezvényen. Annak rendje-módja szerint jó előre lefoglaltuk a szállást, ami majdnem kárba is veszett, ugyanis Lütyőnek közbejött egy kis családi rendezvény, nevezetesen egy ballagás. Szerencsére két vállalkozó szellemű cimborám jó szívvel csatlakozott hozzám, így velük indultam a borvidék meghódítására.
Egy villányi gasztronómia – Stílusos Vidéki Éttermiség 3.0 Villányban részletei…