Mindent el kell kezdeni valahol. A mi blogunkat például itt. A ’kukuc’ szerkesztésével legalább akkora mértékben szeretnénk saját magunkat szórakoztatni, mint a nagyérdeműt, hiszen kimozdulásra, tájékozódásra, agytekervényeink megmozgatására késztet, és talán erre a motivációra van szükség az életünkben keletkező üresjáratok kitöltéséhez. Természetesen örömmel töltene el, ha mindemellett másokat is ösztönözhetünk, szórakoztathatunk élményeink megosztásával.
Legelső bejegyzésünk témája szinte tálcán kínálta magát. A Facebook-on bukkantunk rá a Restaurant Day eseményére. Hogy miről is szól ez a program? Évente négy alkalommal bárki megnyithatja álmai éttermét 1 napra. A kezdeményezés 2011 májusában Helsinkiből indult pár kreatív fiatal jóvoltából, és mára több mint 50 város csatlakozott a mozgalomhoz, köztük Budapest is. Nem csoda, hiszen rengeteg gasztronómia iránt rajongó eddig csak álmodozott arról, hogy kipróbálhatja magát, mint étteremvezető (például mi is).
Mivel sajnos az utolsó pillanatban értesültünk az eseményről, ezúttal csak két helyszínt látogattunk meg (egy kis kitérővel a Budapesti Halfesztiválra), de a gyomorkapacitásunk nem is bírt volna sokkal többet.
Délelőtt az utunk a Lehel úti Rush.loft udvarára vezetett, Nagy Sándor és Bede Anna Mazsola kantinjához.
Már gyülekező tömeg és isteni illatok fogadtak, no meg nem elhanyagolható, kicsit abszurd látvány: az előtérben asztalok, kolbászkavalkád, gőzölgő fazék, különös kis pogácsák és csomagok – némi zölddel, szószokkal és hagymával körülölelve. Kiváló kontrasztot adott ennek a hangulatos és színes életképnek a háttérben díszelgő hatalmas, szürke, végletekig telepakolt konténer, sajátos romantikát adva ezzel a lakomázásnak.
A fiatalok kitettek magukért, egyre több kéz és asztal telt meg almás-gyömbéres fehérrépa krémlevessel, különféle brit és merguez kolbászokkal, valamint a roppant gusztusos zabos-babos vegaburgerrel és diótoros menüvel. Miközben a tömeg egy része lent ízlelőbimbóit tette próbára, mások a Rush.loft fűtött helyiségében teázhattak kellemes zenei aláfestés mellett.
Nálunk azt hiszem a fehérrépa krémleves, és a kolbászunkhoz dukáló brutális angol mustár nyert, – előbbi mihamarabbi sajátkezű reprodukciót kíván – , de minden nagyon finom volt. Nem mellékes, hogy ezt a változatos és laktató menüsort becsületkassza mellett kóstolhattuk végig ellentétben a legtöbb étteremmel. Természetesen nem volt kérdés, hogy az élmény megéri minimum egy átlagos ebéd árát.
Kis szusszanás és Erzsébet téri forralt borozás után megérkeztünk második választott helyszínünkre, a Mikszáth téri aprócska, de annál hangulatosabb Lumen kávézóba. Itt a házigazdáink a roppant szimpatikus „Palifőz és Dunszt” voltak. Belépés után azonnal kértünk egyet-egyet mindkét menüből: az A opció kakukkfüves-gyömbéres cukkini krémleves + spenótos pite hagymlekvárral volt, míg a B verzió házi füstölésű fokhagyma krémleves sajtos krutonnal + póréhagymás-füstöltsajtos pite, mindkettő 790Ft-ért. Emellé társult még egy kis gyömbértea, valamint a jó öreg szürkebarát. A levesek további sürgős reprodukciókat követelnek (szerencsére repetázhattunk is, mert nem tudtunk betelni a szánkban létrejövő ízrobbanással).
A piték sem okoztak csalódást, bár a póréhagymás nálunk toronymagasan lenyomta spenótos vetélytársát. A gyömbértea otthoni készítését ezúton ajánljuk mindenkinek, hiszen rendkívül egyszerű, mégis nagyszerű, pláne ebben a vírusoktól hemzsegő időszakban.
Úgy éreztük mindez nem volt elég a jóból, muszáj volt megkóstolni a hívogató almás pitét is egy kis helyben pörkölt kávé kíséretében. A desszert íze még a látványát is felülmúlta, tökéletes volt a pitetészta állaga és vastagsága, illetve a töltelék fűszerezése, diós díszítése egyaránt. Összegezve a délutánt: vendéglátás – csillagos 5-ös, hangulat (háttérzenével együtt) és menü – 5-ös, hazadöcögés teli pocakkal – nehézkes, de megérte.
Egy szó, mint száz a Restaurant Day kiváló időtöltés minden gasztronómia iránt érdeklődő, vagy szimplán kikapcsolódni vágyó fiatalnak és idősnek, hiszen ki ne akarna egy napot kis gasztrokincsesbányák felfedezésével, új ízvilágok megismerésével jó társaságban eltölteni? Talán tavasszal mi is csatlakozunk az éttermet nyitók egyre népesebb táborához. Ha mégsem, akkor vendégként járulunk hozzá az esemény népszerűsítéséhez. Ki tudja…