Vasárnapi kulináris csavargásunkat a rush.loft angolkolbászos ínycsiklandozása után az Erzsébet téri I. Budapesti Halfesztiválon kívántuk folytatni, így arrafelé vettük az irányt. A jelenlévő emberek száma mindenképpen bíztató volt, hisz minden valamirevaló fesztiválon elengedhetetlen a hatalmas tömeg. Főként ugye, ha ingyenes fesztiválról beszélünk.
Meg kell mondanom, hogy a bejárathoz, kiváló marketingérzékkel elhelyezett halsütöde remekül tette a dolgát, mert bejutni a halszagtól megbolydult éhes emberfalkán keresztül nem volt egyszerű dolog. Mi azonban, nem hagytuk magunkat elrettenteni, töretlenül haladtunk előre, felmérve, hogy mit is találhatunk itt. Például pincészeteket, pálinkaárusokat. Meg is kellett állnunk, hisz a nem túl hideg – de azért így is réteges öltözködést kívánó időjárás – ellensúlyozására egy kis forralt borral szándékoztunk megajándékozni magunkat. A megkóstolt eper- és szilva forralt borra semmi rosszat nem mondhatok. Mind a kettő hozta a tőle elvárt ízvilágot.
A forró italokkal a kezünkben mindenre elszántan folytattuk a felderítést, ám közben nem titkoltan törekedtünk arra, hogy részt vehessünk a 12-16 óráig meghirdetett ”Bemutatkozik az ázsiai halas konyha és ázsiai folklór programok „című eseményen. Feltételeztük, hogy az évezredes ázsiai halkultúra avatott szakértőitől tanulhatunk itt esetleg egy s mást. Keresésünket néhány további bor és pálinkaárus, sajtkészítő (amúgy „boldogok a sajtkészítők”) végigmustrálása után egy fűszeres akasztotta meg rövid időre, aki saját készítésű és só mentes fűszerkeverékeket árult. Emellett kóstolhattunk nála néhány fűszerekkel feldúsított mézet is. Meg kell mondjam érdekes és kellemes élmény volt. A következő – ilyen helyeken kötelező – gumicukor árus, majd egy bazáros stand után ismét kóstolhattunk valamit. Mégpedig szarvasgombából készült termékeket. A szarvasgomba olaj és vaj mindenképpen a beszerzendő dolgok listájára került.
Néhány lépéssel arrébb meglepődve tapasztaltuk, hogy nagyjából körbe is értünk a fesztiválon. Méltán merülhet fel a kérdés, hogy hol is voltak igazából a halak? Hisz a halsütőtől eltekintve talán csak egy-két konkrétan hallal foglalkozó standdal találkoztunk, arról nem is beszélve, hogy a minket érdeklő programnak a leghalványabb jelét sem észleltük. Mondjuk nem állítom, hogy megtettünk mindent, hisz mire körbesétáltunk, elfáradtunk annyira, hogy inkább a hazafele utat lessük, ne pedig egy szervezőt. Így kissé csalódottan, de jó hangulatban hagytuk ott az Erzsébet teret. Egyetlen tanácsot azért adnék a szervezőknek. A II. Budapesti Halfesztiválon örülnénk, ha némiképp nagyobb arányban találnánk halat, kisebben kenyérlángost.