Mostanában igen nagy divatja lett a Szent Patrik nap ünneplésének. Lefogadom, hogy a legtöbbeknek dunsztjuk sincs róla, hogy ki az a Szent Patrik, csak annyit tudnak, hogy ilyenkor el kell menni egy ír kocsmába és minimum Guinness-t kell vedelni. Nekik és persze mindenkinek, akit érdekel, javaslom elolvasni ezt a cikket arról, hogy hogyan is alakult ki ez az ír ünnep: Mire iszunk ma?
De visszatérve a mai postom tárgyához, mi úgy döntöttünk, hogy a Barba Negrában fellépő Firkin zenekart hallgatva szeretnénk hódolni az írek összetartozásának és persze jelentős összeggel szándékszunk gazdagítani a Guinness sör forgalmazóját. Felöltöttük hát legszebb zöld gúnyánkat (mert a szervezők verseny hirdettek: A legzöldebb megjelenők között egy üveg Ír whiskey-t sorsolnak ki) és útnak indultunk.
Az esemény számunkra meglepő módon délután 5 órakor kezdődött. Ezt egy kissé korainak éreztük, így késtünk is egy kicsit. Mire megérkeztünk az első fellépő zenekar, a Finnegan’s Wake éppen belecsapott a húrokba. Nagyon kellemes hangulatot varázsoltak a vacsoránkhoz. A megvásárolt ételjegy ellenében egy-egy tányér ír gulyás és egy-egy pohár Guinness társaságában láttunk neki az ülőhelykeresésnek.
Ekkor tűnt fel, hogy az alsó részen gyakorlatilag majdnem minden hely foglalt. Végül odakéredzkedtünk egy asztalhoz, így végre átadhattuk magunkat a kulináris élvezeteknek. Maga a gulyás egész finomnak volt mondható. Volt benne hús is kellemes mennyiségben, szóval nem panaszkodhattunk. Többször hallottam, hogy az ír gulyás némi sör hozzáadásával készül, de ez nem igaz. A sört inkább mellé fogyasztják. Mi is így tettünk.
Időközben a feszes programrend keretében egy másik ír ihletésű csapat került a színpadra, mégpedig a Loch Ness. Ez a saját bevallásuk szerint Celtic Punk zenét játszó banda is rendesen odatette magát. Szépen végigpörögték a rájuk szabott szűkös, egy órás időkeretet. A hangzásvilágból természetesen itt sem hiányozhatott a hegedű és a duda. Utánuk az Erin – ír sztepptánc show következett, ami hozta a tőle elvárható színvonalat. Közben persze fogyott a Guinness rendesen. Itt jegyezném meg, hogy a Barba Negra bárpultjainál nemigen volt kapható semmilyen ír italfajta. A Guinness egyetlen árva, egy sarokba eldugott sörcsapot kapott csupán, ami ráadásul 11 órakor bezárt. Ennél azért nem ártott volna kicsit komolyabban venni a dolgot, főként, hogy ezzel is reklámozták az eseményt. No mindegy, vissza a programhoz.
Miután a táncosok megtettek minden tőlük telhetőt a szórakoztatásunk érdekében, következett az est fő attrakciója a Firkin zenekar. Az tagadhatatlan, hogy értenek a hangulatcsináláshoz. Mikor játszani kezdtek, szinte az összes ülőhely felszabadult, mert mindenki a színpad elé tódult.
Kiváló zenészek, kiváló zenét játszottak. Ráadásul az előadás szórakoztató értékét fokozandó, a furulyás-fuvolás ember, nevezett Péter János, a zenekar alapítója, olyan színpadi show-t nyomott végig, hogy elképesztő. Én furulyázás/fuvolázás nélkül sem tudnék ennyit és ennyi ideig ugrabugrálni, szaladgálni és táncolni. Ezt a koncertet is nagyon élveztük. Szerintem látni fogjuk még a Firkint hamarosan.
Az esemény záróakkordjaként ír táncházzal folytatódott a program. Bár ahogy láttam, a lépések annyira egyszerűek voltak, hogy akár magyar, vagy japán táncháznak is hívhattuk volna. Persze ne is várjunk túl mély oktatást egy ilyen rendezvényen.
Mindent egybevetve jól éreztük magunkat a Barba Negrában. Megyünk máskor is.