A VinCE magazin idén március 8-10-ig tartotta meg éves, nagy érdeklődésre számot tartó boreseményét a VinCE Budapest 2013 borfesztivált. A helyszín nehezen lehetett volna extravagánsabb, mivel az Erzsébet körúton található, 5 csillagos, Corinthia Hotel Budapest adott átmeneti otthont a felvonultatott 160 hazai és külföldi kiállítónak. Mivel az esemény igen érdekesnek és nagyszabásúnak ígérkezett, mi is tiszteletünket tettük rajta.
Mit csinálhat 2 mondvacsinált blogger egy ilyesfajta eseményen? A válasz kézenfekvőnek tűnhet: ihat. De, mint ezt mindjárt részletesebben kifejtem, ez nem ilyen egyszerű.
Először is, mint erre Lütyő felhívta a figyelmemet, egy ilyen helyre nem lehet ám csak úgy tréningben (nem mintha amúgy abban járnánk) beesni. Ki kell öltözni. Így, én kénytelen-kelletlen, kedvenc vasár- és ünnepnapi ingemmel felvértezve jelenhettem meg szombat délelőtt 11:30-kor a fent említett hotel előtt. Az időpont azért fontos, mert nem csak iszogatni szándékoztunk, de be is jelentkeztünk a meghirdetett számos, izgalmasan hangzó workshop egyikére.
A workshopokon és mesterkurzusokon neves szakemberek előadásait hallgathatta meg a nagyérdemű, természetesen ültetett borkóstolás mellett. Mi Jamie Goode, a biodinamikus szőlőművelésről szóló workshopján vettünk részt. Remek borokat kóstolhattunk:
1, Királyudvar Sec, Tokaj, 2008
2, Meinklang Hárslevelű, Somló, 2010
3, Nicolas Joly Savennieres Roche aux Moines Clos de la Bergerie, Loire
4, Tokaji Cuvée, Pendits Szőlőbirtok és Pincészet, 2011, Franciaország, 2008
5, Cabernet Sauvignon, Weninger, Sopron, 201
6, Kuyen, Antiyal, Chile, 2009
7, Antiyal, Antiyal, Chile, 2010
A legmeglepőbb azonban számunkra az volt, hogy a mindkettőnk által leginkább kedvelt 4-es számú bor még nem is késztermék, hanem egy hordóminta volt csupán. Igen inspiráló!
Maga az előadás is rendkívül érdekesnek bizonyult, melyet kissé megfűszerezett a szinkrontolmács esetenkénti esetlenkedése. Például sikerült neki egy mondatot angolról angolra lefordítania. A vége felé már, nem törődve a szakkifejezések ismeretének hiányával inkább saját angoltudásunkra támaszkodva hallgattuk tovább az előadót.
Az ültetett kóstolás után belevetettük magunkat a fesztivál forgatagába és elmerültünk a kóstolás ízléssel és ízleléssel körülbástyázott óceánjában (ejj, micsoda képzavar). A számtalan megkóstolt bor közül nehéz néhányat kiemelni, de én mégis megpróbálom. A szekszárdi Dúzsi pincészet rosé válogatásából a Syrah és a pinot noir rosé 2012 pl. igencsak megragadt az emlékezetünkben, de említhetném a villányi Polgár cuvée-t is. Senkit sem akarok megsérteni azzal, hogy kihagyom a felsorolásból, valójában csak jó borokat kóstoltunk.
A borok mellett többféle rövidital érzékszervi vizsgálatára is lehetőségünk volt. A nálunk dizájndíjat kapott Szemtelen szőlőpálinkák, a Père Magloire Calvados, vagy a Zwack Unicumból készített koktélok után viszont nagyon gyorsan valami harapnivaló után kellett néznünk.
Az ételek terén is elég kellemes felhozatallal büszkélkedhettek a szervezők. A Stelázsi változatos sajttálja (amiről az ismeretlen eredetű fokhagymás remekművet emelném ki), és a Gianni Annoni nevéhez köthető Divin Porcello fenséges sonkatálja a Jacques Liszt pékség zsömléjével, nagyban hozzájárult, hogy gyomrunk szó nélkül állta a sarat, bármennyire is igyekeztünk próbára tenni tűrőképességünket.
Ha már ételről esik szó, nem hagyhatom szó nélkül az Araz étterem kitelepült egységét sem. A menü amit kínáltak a következőkből állt:
Házi füstölésű kacsakolbász Dijoni szósszal
Portóis marhapofaragu tésztakosárkában
Gríz flammerie levendulás mézzel
Mondanom sem kell, hogy mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána. Annak ellenére, hogy egyikünk sem kifejezetten édesszájú, az utolsó fogást kísértük a legsűrűbb és leghangosabb “HMMMMM” felkiáltásokkal. (Azonnali otthoni reprodukciót kíván.) Ráadásul érdemes vetni egy pillantást az érdekes tálalásra is. Lehet, hogy csak nekem új az ilyen tálca megoldás, de nagyon is használhatónak találtam.
Második desszertként a Zsolnai kávéház süteményei közül is választottunk egyet-egyet, csak hogy végképp felborítsuk a napi kalória háztartásunkat. Annyira szépek voltak, hogy bűn lett volna nem felfalnunk őket.
Kóstolásunk végére egy kis tokaji aszút gondoltunk melyet a tarcali Gróf Degenfeld Szőlőbirtok borai közül szándékoztam kiválasztani. A 3 puttonyos Tokaji Aszú (2008) mellé kértem még egy kevés Andante furmintot (2008) is, és ez jó döntésnek bizonyult. E mellett a szintén botritiszes furmint mellett szinte eltörpült az aszú minden tekintetben.
Azt hiszem egyetlen fontosabb dolgot hagytam ki eddig a leírásból, ez pedig Zólyomi Zsolt, az egyetlen magyar orr, vagyis mesterparfümőr standja volt. Lütyőt szinte igáslovakkal kellett elrángatni a szaglászástól, valahányszor csak arra vitt utunk. Kétségtelen azonban, hogy a 6 tavaszi rózsaillat mindegyike nagyon jól sikerült és az illatminta amit elhoztunk így 4 nap múltán is ugyanolyan frissen illatozik.
Összegezve, nagyon jól éreztük magunkat, bár még jobb lett volna a hangulatunk, ha a számtalan sorsolás egyikén a mi nevünket húzzák ki. De talán majd jövőre, mert ha megtehetjük, ott leszünk akkor is.