Mindig is kedveltem a gyömbért, de csak őrölt formájában használtam és kis mennyiségben. Nagy hiba volt.
Az első lökést az adta, hogy a Restaurant Day-en a Palifőz konyhán ittam egy remek gyömbérteát. Szerelem volt első ízlelésre. A gyömbér jellegzetes illata és íze szinte aromaterápia jellegű, és még ehhez társul a pimaszul csípős utóíz. Másnap azonnal beszereztem egy jókora – éppen fél kilós – gyökeret.
Akár az egészből is készíthettem volna teát, de úgy döntöttem, igyekszem kihozni a maximumot ebből a nagy darab csodanövényből, ezért utánaolvastam a lehetőségeknek. Próbálkozásaimról a következő részekben olvashattok, ezúttal a gyömbértea elkészítési módját és az utána szerzett tapasztalatokat osztanám meg. Előtte azonban néhány info erről a zseniális fűszerről:
A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó trópusi egyszikű, évelő növény. Eredetileg a trópusi Ázsia esőerdőinek növénye. Gyógyászatban és gasztronómiában egyaránt a gyökerét használják fel. A már említett jellegzetes ízét és illatát az illóolaj (bizabolén), a gingerolok és a shogaolok adják. Egészségügyi vonatkozásban kiemelném gyulladáscsökkentő és nyugtató tulajdonságát, valamint az emésztőrendszerre gyakorolt jótékony hatását. Számos legenda is kering a gyömbér felhasználását illetően, többek között több törzs fogyasztja vágykeltő csodaszerként, illetve állítólag felfrissíti az elmét, ezáltal fokozza az intelligenciát, és kiváló ellenszere a hányingernek, émelygésnek.
Mivel Pupák éppen erős megfázással küszködött a napokban, gondoltam estére meglepem egy kancsó természetes orvossággal. Nem is időigényes, nem is költséges, de annál hatékonyabb. Mindössze egy kb. 2×3 cm-es megmosott, hámozott, és lereszelt gyömbérgyökér darabkára, némi fahéjra és szegfűszegre, no meg vízre van szükség. Nem recept alapján, érzésből alakítottam ki az arányokat, mindenki saját ízlése szerint variálhatja. Én az említett gyömbérmennyiséghez másfél liter vizet öntöttem hozzá, majd beleszórtam a lábasba egy marék egész fahéjat és 5-6 szegfűszeget. Időnkénti kevergetés mellett közepes lángon főzni kezdtem egészen forrásig.
Onnantól kezdve már a szép barnás színét is felveszi a folyadék, és célszerű sűrűn kóstolgatni. Esetleg igény szerint hozzá lehet adni kevés nyírfacukrot vagy mézet, citromlevet, ki mit kíván meg.:) Körülbelül 15-20 perc forrás után le kell venni a tűzről, különben túlságosan csípős lehet a teánk. Végül leszűrjük az illatos nedűt, és kész is. Ugye, hogy pofonegyszerű.
Nálunk nagy sikert aratott, a héten háromszor főztem új adagot, no meg Pupák betegsége is 2-3 nap alatt elillant. Aki teheti, készítse el otthon!