A tegnapi szicíliai nap nyomán nem hagyhatom szó nélkül a tematika alapjául szolgáló nagyszerű szigetet. Sajnos a legtöbben a Szicília név hallatán egyből a maffiára és bűnözésre asszociálnak, pedig ennél sokkal többet rejt ez a vidék.
Turistaként érdemes odalátogatni (remélem a közeljövőben nekünk is alkalmunk nyílik rá), hiszen minden ott van egy helyen, amit egy vakációzó kívánhat: tengerpart, mediterrán klíma, történelmi épületek, kultúra, hamisítatlan dél-olasz hangulat, hegyek, vulkánok, gasztronómia. A Földközi-tenger legnagyobb szigete földrajzilag igen sokszínűre sikerült, hiszen nem akárhol láthat az ember aktív vulkánt, amit ráadásul meg is lehet mászni a gyönyörű panoráma érdekében. Az Etna környékén fekvő városokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen Catania a maga lávalepte emlékeivel, és Messina, mint Szicília kapuja megér egy-egy napi bóklászást. Egyik településen sincs hiány templomokból, ókori maradványokból és hangulatos terekből. Ha azonban nagyobb nyüzsgésre vágyunk, érdemesebb a “fővárost”, Palermot megcélozni, bár minden leírásban kihangsúlyozzák, hogy külföldiként NE MENJÜNK AUTÓVAL, hiszen a város híres borzalmas közlekedéséről és a bűnözők sportot űznek az idegen autók feltöréséből.
Ha már itt tartunk, hogy is van ez a maffia dolog? Magából az igazi maffiából egy turista semmit nem észlel, hiszen nem erről szól a dolog, ők nem fogják a táskánkból a pénztárcát kivágni egy sikátorban. Amit sokan kritizálnak, az a minden nagyvárosra és turisztikai központra egyaránt jellemző piti zsebtolvajlás. De ne keverjük bele a maffiát. Manapság a csizma alját sokkal veszélyesebbnek tartják, mint a maffia szülőhazáját. No de kik is ők? A XIX. században a citrom és narancsültetvények őrzésére létrehozott szervezet, akik ezúton rájöttek, hogy összefogva, kapcsolatokat építve sokkal nagyobb befolyásra tehetnek szert. Magukat Cosa Nostraként, azaz “a mi ügyünk” néven emlegették.
Visszatérve az értékekre,mivel az évszázadok során számos nép fordult meg e csodálatos fekvésű területen, a kultúra, az építészet ezerarcú, valódi csemege. Nem hiányoznak a jól ismert terrakotta elemek, a szűk, labirintusszerű sikátorok, és az ablakok közé kiakasztott ruhatömegek sem.
A szicíliaiak tudják, mi az a dolce vita, szeretnek mulatozni, tradicionálisan ünnepelni, például most húsvétkor is. Ehhez nyújt segítséget a sok remek bor (aminek a domborzat és az éghajlat is kedvez), és a többi kulináris élvezet. Azt beszélik, a sokak által imádott fagylalt is erről a mesés szigetről származik, még az ókorból. Ennek megfelelően megkaphatjuk a klasszikus olasz krémes, nagylapátos fagyinkat egy kimerítő étkezés végén. A szicíliai konyha viszonylag egészségesnek számít, hiszen rengeteg tengeri herkentyűt és zöldséget fogyasztanak. Legkedveltebb és legismertebb eledeleik, ahogy tegnap is tapasztalhattuk, mandulával, marcipánnal és citrommal készülnek.
Ennyi lett volna nagyon röviden amit meg szerettem volna jegyezni, mert szerintem sokunknak meg sem fordul a fejében, hogy ellátogasson erre a nagyszerű vidékre, pedig érdemes. Legalább annyira, mint Itália többi részére. Buonasera!