A múlt szombaton (2013.03.02.) megnyitotta kapuit a budapesti Közös Piac. Ennek, a havi rendszerességűnek tervezett eseménynek a névegyezőség ellenére sincs túl sok köze az Európai Gazdasági Közösséghez, viszont roppant szimpatikus kezdeményezés. A szervezők célja, hogy minél többen helyi termelőktől és megbízható forrásból vásároljanak. Ennek eléréséhez továbbra is várják „az olyan hazai kistermelők, őstermelők és kis manufaktúrák jelentkezését, akik ellenőrzött forrásból származó, minőségi alapanyagokból készülő ételkülönlegességeket, saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt, fűszereket és más finomságokat kínálnak az érdeklődők számára”.
Mivel az esemény számunkra is számtalan lehetőséget rejtegethetett, meg is látogattuk azt szombat délelőtt. Kissé meglepődtem, hogy az árusok magában az Akvárium klubban, a föld alatt kaptak helyet, nem a szabadban, a környéken, mint a Halfesztivál esetében. Belépve egy piacon megszokott kép fogadott, árusok kis asztalkáikon kínálták a portékát. Hát ez már nem meglepő. Volt ott mindenféle: kézműves édességek, különféle mézek, lekvárok, szörpök, fűszerek, húsféleségek (kolbász, sonka, házi májas, pástétom… stb.), sajtok, egyéb tejtermékek, zöldségek, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. A legtöbb dolog természetesen kóstolható formában. Az eladók kedvesek voltak, senki sem volt tolakodó. Hagytak minket nézelődni, ha éppen ahhoz volt kedvünk. Az egyetlen dolog, amit fel tudnék róni a rendezvénynek, hogy meglehetősen picinek találtuk. Ha esetleg kikerülne a szabadba és több termelő rájönne, hogy megéri itt képviselnie magát, véleményem szerint ugrásszerűen nőne, az eddig sem elenyésző népszerűsége.
Mi egy üveg termelői akácméz és egy kiló Naki csicsóka boldog tulajdonosaként hagytuk el a helyszínt. Remélhetőleg a következő alkalommal időnk és anyagi kapacitásunk is bővebb lesz, és új kincsekre bukkanhatunk.
Jól éreztük magunkat. 🙂
Köszönjük a szervezőknek.