Tegnap délután sikerült potom 1400 Ft-ért egy közel fél kilós borjúbélszín darabhoz jutnom. Elég jó üzletnek tűnt, de rögtön fel is kellett dolgozni, nehogy tönkremenjen. Nem sokat gondolkoztam, és már tettem is a kosaramba azt a néhány hozzávalót, ami egy jó Wellington bélszínhez szükséges.
Lássuk, mik ezek:
50 dkg borjúbélszín (vagy bármilyen bélszín, vagy esetleg sertés szűz)
50 dkg csiperkegomba
Kb. 8 szelet pármai sonka
1 csomag leveles tészta
1 tojás sárgája
Kevés fehér- vagy vörösbor
Mustár (ha lehet dijoni)
Kakukkfű, rozmaring, só, bors
Első lépésként, ha kell, hártyázzuk le a húst, majd fűszerezzük. Én ehhez egy kevés sóval mozsárban törtem össze friss rozmaring leveleket, kakukkfüvet és borsot, de ha szárított fűszereink vannak, az is tökéletesen megfelel. Forró serpenyőbe tegyünk kevés olíva olajat, majd süssük a húst nagy lángon pirosra körben mindenhol, a végein is. Amint ez elkészült, tegyük ki egy tányérra és kenjük be mustárral alaposan, majd rakjuk félre. A megmosott és megtisztított gombát aprítsuk fel, öntsük a serpenyőbe és kicsit pirítsuk meg. Öntsünk rá egy kevés bort és pároljuk, majd ha az összes levét elfőtte, az egészet egy botmixerrel zúzzuk pépesre. Tegyük ezt is félre. Kapcsoljuk be a sütőt és állítsuk be kb. 200 fokra. Nyújtsuk ki a leveles tésztát akkorára, hogy kényelmesen körbeérje majd a húsunkat. Terítsünk kb. a hús szélességének megfelelő mennyiségű pármai sonkát keresztbe a tészta közepére kenjük rá a gombapép felét, majd tegyük rá a húst és a sonkát hajtsuk rá. ezután a maradék gombát kenjük a hús fedetlen részére, majd fedjük be ezt is sonkával. Akkor jó, ha nem látszik ki semmi a sonka alól. Törekedjünk rá, hogy minél szorosabban legyen a hús becsavarva. Ezután hajtsuk össze a tésztát is. Tapasszuk le jól az illesztéseket és a végeket is. Majd a tetejét kenjük be tojás sárgájával. Ha akarjuk, egy késsel húzhatunk díszítéseket is rá, ügyelve arra, hogy nehogy teljesen átvágjuk a tésztát. Tegyük be a sütőbe és süssük 25-30 percig. Ha nagyon pirulna a tészta, visszavehetjük kissé a hőmérsékletet. Az eredmény akkor tökéletes, hogyha a hús közepe enyhén rózsaszín marad, de egyáltalán nem véres. Persze ahhoz, hogy ezt eltaláljuk, szükséges némi gyakorlat, hisz nagyban függ az elősütéstől is. De ne ijedjen meg ettől senki, mert hála a csomagolásnak, ha kicsit túlsütjük, akkor is finom és porhanyós marad a hús. Sőt valaki (pl. Lütyő) pont úgy szereti, ha egy kicsit túlsül. 🙂
Lehet, hogy kicsit bonyolultnak tűnik, de valójában minden nagyjából adja magát, így még azoknak is tudom javasolni, akik nem mélyedtek el eddig túlságosan a konyhaművészetben. Ráadásul elég sok variációs lehetőséget is nyújt, hisz az összetevőket is kedvünkre cserélgethetjük a burokban. Minden bátor próbálkozónak jó játékot és jó étvágyat kívánok.