Mint arról már korábbi postunkban beszámoltunk, a 2013 Március 18. és 24. közötti időszak különleges szerepet kapott a Magyar csúcsgasztronómiával ismerkedők számára. A DiningCity szervezésében ugyanis ekkor tartották az „Étterem Hét” nevezetű akciót, melynek keretében számos, a magyar gasztrokultúrában élen járó étterem ajánlott 3 fogásos menüket potom 3300 ft-os áron. Ezt nem lehetett kihagyni, így szedtük a sátorfánkat és levonultunk Balatonszemesre a Kistücsök étterembe egy jóféle vacsorára. Lássuk hát, hogy sikerült.
A vasútállomásról körülbelül 10 perc sétával megközelíthető éttermet nem volt nehéz megtalálni. Elég nyomasztóan hatott, hogy a nyáron oly mozgalmas városka szinte kongott az ürességtől. Viszont amint beléptünk az étterembe ez az érzés rögtön semmivé foszlott. Kedvesen fogadtak bennünket és asztalfoglalásunk ellenőrzése után azonnal a számunkra előkészített boxhoz kísértek bennünket. A berendezés igen jó ízlésről árulkodik, bár inkább a minimalista stílust követi. Semmi fölösleges fakszni.
A pincér udvariasan megérdeklődte, hogy mit innánk, így hamarosan az „Étterem hét” szűkített étlapja mellett egy üveg ásványvíz és egy nem éppen puhakötésű borlap került az asztalunkra. Az étterem alatt komoly borospince található, ahol tájegységenként és évjáratonként csoportosítva, szakszerűen tárolják a kisebb lexikon méretű könyvben felsorolt nemes italokat. Persze egy ekkora méretű borlap nem csak a megkóstolható magyar és külföldi borok felsorolására szolgál. Megtalálhatóak benne a főbb hazai borvidékek többnyelvű leírásai is. Lütyő a pincér segítségét kérte a borválasztáshoz, aki készséggel ajánlott neki italt a fogásokhoz. Az első választás egy Légli Géza féle Rajnai rizlingre esett. Én magam pedig egy pohár 365 cuvée-t kértem Kiss Gábor pincészetétől.
Mielőtt a borok megérkeztek volna kaptunk egy-egy üdvözlőfalatot, ami zöldséges kuszkusz volt medvehagyma habbal.
Ezt eszegetve le is adtuk a rendelésünket a vacsorára. Az előételek közül a Kacsa rilette, házi kenyérrel és körömpörkölt terrine nyerte el tetszésünket, bár az is igaz, hogy gyakorlatilag a menün lévő összes ételt szívesen végigkóstoltuk volna. Nem is kellett rájuk sokat várnunk. Az ételek mind tálalásilag, mind ízek terén kifogástalannak bizonyultak. A kacsapástétom friss zöldségekkel körítve került a tányérra, és kaptunk hozzá két féle házi sütésű kenyeret. Egy burgonyásat és egy sok magvasat. Véleményünk szerint a kacsa ízvilágának inkább a barna kenyér volt a megfelelő, de persze a burgonyás verzióval is roppant ízletes volt. Mégpedig annyira, hogy hamarosan otthon is megpróbáljuk majd reprodukálni.
A körömpörkölt terrine-t jellegében leginkább egy körömpörkölt ízű disznósajthoz tudnám hasonlítani. A tálalásnál kapott még néhány sárgaborsó püré kúpot és gyöngyhagymát, amik nem csak látványosak, de nagyon finomak is voltak.
Az első nehézséggel ott szembesültünk, hogy az előétel elfogyasztása után már igencsak kezdtünk jól lakni. És még csak most jött a neheze, a választott főételeink: Sült csirkecomb csicseriborsó pürével és kakukkfüves sárgarépával, valamint konfitált malac krumplis rétessel. Lütyő pedig megkapta a második fogáshoz rendelt borát, egy szürkebarátot az Orbán pincészettől. Azt kell mondjam, hogy az erős kezdés után a folytatás is erősen sikerült. A csirkét senki ne úgy képzelje, hogy egy egész csirkecombot szórtak oda elénk. Neeeem. Filézve, felcsavarva, szép egyenletes göngyölegekre vágva, csicseriborsó püré tornyokkal övezve, egész sárgarépákkal körítve került a tányérra, páratlan vizuális és ízbeli élményt nyújtva. Természetesen a malac sem maradhatott el semmiben az előbb említettektől. A hús kellemesen omlós volt, egy pillanatra sem száraz. A hozzá kapott krumplis rétes mellé felhalmozott füstölt szalonnával párolt káposztával együtt valódi ízrobbanást okozott az ember szájában kóstolás közben. A párolt káposzta színvonaláról csak annyit, hogy Lütyő, káposztautálata ellenére 4-5 alkalommal lopott belőle a tányéromról.
Persze mire mindennek a végére értünk, már szuszogni is alig tudtunk. Kértünk is egy kis időt a desszertek előtt. Azonban ez is hamar elszállt, így cirka fél órás várakozás után kikértük és meg is kaptuk a desszertjeinket: egy házi krémest gyümölcshabbal (ami mellesleg a 2012-es Dining Guide szerint szerepel a legjobb 10 éttermi desszert listáján) és egy napi tortát, ami jelen esetben almatorta volt fahéjmártással. A krémesről csak annyit, hogy minden jóllakottságunk ellenére másodpercek alatt tűnt el a tányérról. A jól eltalált tészta-krém arány, a valódi vanília aromája és a gyümölcshab nagyon ütős kombinációt alkotott. Megérdemel minden elismerést. Az almatorta omlós, de mégsem száraz tésztájával, a belesült almadarabokkal, a fahéjöntettel kiegészítve szintén nagyon jó kombinációnak bizonyult.
Mivel a vonatunkra még mindenképpen várnunk kellett, még belefért az időnkbe egy kávé elfogyasztása és még két bor megkóstolása is. A választásunk egy Konyári Rosé-ra és egy Heimann féle kadarkára esett. Egyikben sem kellett csalódnunk. Ennél kellemetlenebb várakozásunk ne legyen soha. 🙂
Összefoglalva, mindennel nagyon elégedettek voltunk. A pincérek segítőkészek voltak és például a borválasztásnál olyan részletes információkkal rendelkeztek minden általunk kóstolt palackról, hogy az egyenesen lenyűgöző. Ezen kívül, már igencsak közeledett a záróra mikor szedelőzködni kezdtünk, és ennek ellenére senki nem zavart minket, még célzásértékű „mehetnének már haza” típusú tekinteteket sem kaptunk, nyugodtan hagyták, hogy elfogyasszuk borainkat és csak akkor hozták ki a számlát, amikor mi kértük. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha arrafelé jár, látogasson el a Kistücsökbe.